Tíz perccel később

„Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.” (Máté 25,10)

Több mint egy hónapja vártam a teherhajó érkezését, ami autóalkatrészeket szállít a bátyámhoz, aki egy másik Karib-térségi szigeten lakott. Az üdülési áruszállítás okozta nagyobb zavar ellenére végül megtaláltam a kikötői felügyelet elérhetőségét. Mikor telefonáltam nekik, az ügyintéző tájékoztatott, hogy a hajó végre megérkezett, és aznap délután 5 órakor fog indulni. Úgy éreztem, elég időm van 5 előtt a dokkhoz érni, így követtem a napi rutinomat: 9-től 11-ig tanítottam a két osztályomnak, majd más, korábban eltervezett dolgok következtek, amikhez különböző feladatokat kellett ellátni és megbeszéléseket kellett tartani. Ahogy egyik tevékenység után végeztem a másikat, erősen tudatában maradtam a 17 órai indulási időnek, mert azt hittem, hogy még sok időm van, mielőtt el kéne indulni a kikötőbe. Az utolsó megbízást 3:50-kor fejeztem be, mielőtt a dokkokhoz mentem volna. Nagyon örültem, hogy ilyen sok mindent megcsináltam. Amiatt is megkönnyebbültem, hogy a csomag hamarosan útra kel. 4 óra 40-kor álltam meg a kikötői felügyelet leláncolt bejárata előtt, és egy szempillantás alatt felmértem a kifelé úszó teherhajót a személyzetével, miközben néhányan még meg is néztek. Elmondtam az őrnek a küldetésemet, és felkészültem rá, hogy áthajtsak, és elvigyem a küldeményemet, de nem volt lehetséges! Tájékoztatott, hogy a csónak az utolsó rakományát délután fél 4-kor vette át, már kijelentkezett, és indulásra kész. Kéréseim süket fülekre találtak. Sóvárogva bámultam a hajóra, aminek ajtaját hamarosan becsukják – csak 1 óra 10 perccel, de elkéstem! Csalódottan egy másik esetre gondoltam, ahol tíz leányzó várakozott a menyasszonyi partira az esküvőn, de öten közülük nem látták el elegendő olajjal a lámpáikat, ami miatt el kellett menniük több olajat venni. Nem értek vissza a vőlegény érkezéséig, és az ajtót már bezárták előttük. Nem tudtak részt venni az esküvőn, amiről úgy gondolták, hogy felkészültek rá. Nővéreim, azért imádkozom, hogy mindig legyünk felkészültek, éberek az idő jeleire, lámpáink legyenek tele olajjal, és a kanócok rövidre vágva. Azért könyörgök, hogy mennyei Atyánk tartson meg minket hűségesen, mindig éberen a jelekre, amelyek Urunk és üdvözítő Jézusunk eljövetelére mutatnak, hogy készek legyünk belépni a mennybe vele.

Valerie Knowles Combie