Nők nagy serege

„Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.” (Zsoltárok 68,12)

Lenyűgözőnek tartom, hogy időről időre újra elolvasok egy szentírási részt, és aztán egyszer csak hirtelen elém ugranak a szavak. Erre a mai alapige a példa. Egy bibliafordítás egyéves kiadását olvasom épp (Today’s Living Translation), ami tartalmaz egy ó- és egy újszövetségi részt, egy zsoltárt és egy-két Igét a Példabeszédek könyvéből. Március 25-én a 68. zsoltárt olvastam, és abból egy sor így hangzott: „és nagy sereg hozza a jó hírt” (angolról fordítva). Persze meg kellett néznem a lábjegyzetet is, ami azt mondta: „vagy nők serege”. Váó – gondoltam –, nem is emlékszem, hogy korábban már olvastam volna ezt. Jobb, ha leellenőrzök pár másik kiadást. Azt találtam, hogy a legnagyobbra tartott fordítások közül négy mind azt írja, hogy „nők”, akárcsak néhány kevésbé ismert verzió. Más kiadásban „nők” szerepel a lábjegyzetben, és két másik csak annyit hoz alul, hogy „sokaság” vagy „sereg”. Elképzeltem, mi történhet, ha nők sokasága, társasága vagy serege elmegy, hogy közöljön valamit, de főként Isten Igéjét. Emlékszem, ahogy Rose Otis, a jövőbelátó hölgy, aki elindította ezt az áhítatos könyves sorozatot, így viccelődött: „Ha el akartok terjeszteni egy hírt, telefonálhattok, vagy el is mondhatjátok egy nőnek.” Ez olyan igazság, amit felhasználhatunk, felhasználhatunk arra, hogy beszéljünk a világnak Jézusról. A 68. zsoltár Dávid írása, amiben Istenhez esedezik: mentse meg népét. Dávid dicsőíti az Urat, mert olyan Isten, aki az árvák apja és az özvegyek védelmezője. Emellett azzal gondoskodik a magányosokról, hogy családokat ad nekik, és megszabadítja a foglyokat – megszabadítja őket mindattól, ami megkötözi őket, ahogy Jézus is mondta názáreti hallgatóságának (Lukács 4. fejezete). A király ezután dicséri az Urat, amiért a pusztán át vezette Izraelt az ígéret földjére. Hatalommal és kézzel foghatóan kinyilvánítva vezette őket. És aztán békében telepednek le a nekik adott földön. Igét ad nekik, és a nők elmennek, hirdetik, és még a zsákmányból is kapnak, mikor legyőzik az ellenséget. Így van ez velünk is: ellenséggel nézünk szembe, de hatalmas Istent szolgálunk, olyan Istent, aki győzött, győz és győzni fog. Olyan Urat, aki törődik a népével, igen, az asszonyaival. Majd a nők sokaságán múlik, hogy kimennek-e hirdetni ezt.

Ardis Dick Stenbakken