A bátorság ajándéka (2. rész)

„… a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.” (2Sámuel 1,23)

Szívem új bátorságáért imádkozva elfogadtam a meghívást, hogy beszéljek az imareggelin, és a dél-afrikai Sowetóba mentem. Több közös is volt bennünk a nőkkel, akikkel ott találkoztam. A hasonlóságokat viszont nem szabad összetéveszteni az azonossággal. Nehéz utam volt amerikai születésű arroganciám miatt. Míg már tapasztaltam a hátrányos megkülönböztetés egyes formáit és annak fájdalmas következményeit, valójában semmit nem tudtam annak a mértékéről, min ment át vagy mit érzett dél-afrikai férjem vagy ezek az asszonyok. A szavaimmal érzékenynek, fi gyelmesnek kell lennem, semmiképpen sem leereszkedőnek. Könnyen elintézzük egy vállrándítással más tapasztalatát, ha mi nem éltük át. Nyitott vagyok irántuk, mégsem próbálom összehasonlítani magam vagy versenyezni a szabadságért folytatott harcukkal. Mindazonáltal bárhol is találkozik valaki nehézségekkel és kudarcokkal, bátorság kell ahhoz, hogy összeszedje a törött cserepeket, és újjáépítse a hidakat, amiket valaki más döntései szakítottak szét. Elmondom nekik a tapasztalataimat az élet helyreállításáról, mióta az országukba érkeztem, és meghallgatom őket, tanulok és leckéket kapok tőlük, miközben megosztják velem a reményeiket egy új, jobb holnapról. Bátorság kell ahhoz, hogy felállva, vállat hátrahúzva és fejet felemelve az ellenség arcába nézzünk, és utánamenjünk annak, ami a mienk, legyen szó bármiről is! Megújultabban és gazdagabban mentem el arról a 2000. szeptemberi reggeliről Sowetóban, mint mikor először beléptem. Soha nem leszek már ugyanaz, mert a bátorság is bejött a terembe, és közvetlenül mellettem leült. A bátorsággal Sisin keresztül találkoztam, egy olyan nőn, aki kénytelen volt 15 évesen Dél-Afrikát száműzetésre lecserélni. Életének abból a szakaszából származó hegei ellenére Sisinek sikerült összeszednie magát, nem engedte meg, hogy a múlt keserűsége elfojtsa ma választott életét. Cheryllel, egy fehér dél-afrikai hölggyel is megismerkedtem, akinek a családja sok szenvedésen ment át. Cheryl, úgy, mint Sisi, legfőbb oka története szelíd megosztására nem vitára buzdítás vagy veszekedés generálása volt, hanem hogy közölje a tényeket, milyen rossz volt az előző rendszer, és hogy emlékeztessenek mindannyiunkat a kötelességünkre: tetteink által imádkozunk, mikor kiállunk az igazságért – bátorsággal. Az Oz, a nagy varázsló bátorságot kereső oroszlánja és ezek a sowetói anyák arra emlékeztettek, hogy életem minden nehéz helyzete azt hívja elő belőlem, amit a menny plántált belém a föld megalapítása előtt: a bátorság ajándékát. Ezzel a bátorsággal mind erősebbek lehetünk az oroszlánoknál!

Gail Masondo