Egy szomorú kezdet

„… Ha engem megáldanál…” (1Krónika 4,10)

Ti milyen körülmények közé születtetek? Nincs befolyásunk afelett, kik a biológiai szüleink, vagy hol jövünk világra. Előfordul, hogy olyan helyzetekbe kerülünk, amit nem tudunk kontrollálni, vagy még csak nem is kerestünk. Épp csak megtörténik velünk az élet. Iskolai beszéd- és nyelvpatológusként egyedülálló kiváltságom volt áttekinteni az általam szolgált diákok háttértörténetét. Időnként be kellett hajtanom a mappát, mert könnyek gyűltek a szemembe. Ugyanezt a mély részvétet éreztem egy női elvonuláson, ahol egy idős hölgy megosztotta a csoporttal a traumát, hogy egy családtagja fi atal éveiben megerőszakolta. Még mindig frissen élt az élmény az elméjében, és még nem gyógyult be a mély seb. Története után senkinek nem maradt száraz a szeme a teremben. Lehetséges áldást nyerni az élet szomorú tapasztalataiból? Azt hiszem, a kérdésre egy fiatalember, Jabéc válaszolt. Születési neve, amit édesanyja adott neki, azt jelenti: ’fájdalom’. Azt állította, hogy „szomorúsággal” szülte meg fiát (lásd: 1Krónika 4,9). Még ha Jabéc „tekintélyesebb is volt testvéreinél”, tudatában volt születési körülményeinek (a gyásznak). Ismerte neve jelentését (fájdalom). De tudott arról az Istenről is, aki megváltoztathatja a helyzeteket. Csak két bibliavers szól a történetéről. Az elmesélés mintha egy „szünet” lenne a hosszú genealógiában. Jabéc tudta, hogy mindenütt gonoszság veszi körül. Azt tette, amit mindannyiunknak kellene: az után az Egyetlen után nyúlt, aki hall, lát, megért, kiszabadít és meggyógyít. Jabéc imádkozott. Imája reményt és bátorítást visszhangzott az idő folyosóin. 
„Jabéc segítségül hívta Izrael Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krónika 4,10) Jabéc szomorú kezdete fölé emelkedett. Isten hallotta és megválaszolta őszinte könyörgését, ami mindennek ellenére áldást kért. Kedves olvasó, Jabéchez hasonlóan nekünk is lehet sajnálatos indulásunk vagy szomorú élményünk az életben, de ha fel tudjuk mérni Isten hatalmát, aki „megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsidó 11,6), úgy mi is kaphatunk új kezdetet. Annak tudatában találjatok hitet, hogy az Úr áldássá alakíthatja fájdalmatokat, örömmé gyászotokat. Mint Jabéc, ti is a remény és bátorítás eszközei lehettek mások számára.

Donna J. Norman