Fog még valaki szeretni engem?

„Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.” (1Mózes 45,4–5)

A korai iskolaéveim egy tipikus egytermes iskolában kezdődtek Pennsylvaniában. Amikor az idő engedte, csapatokat alkottunk, és soft balloztunk (ami a baseballhoz hasonló labdajáték ütőkkel). Élénken megmaradt az emlékezetemben az egyik meccs. A húgomat és engem a két szembenálló csapatba választották be. Maxine-nek, aki 12 hónappal fi atalabb tőlem, barna haja volt aranyosvörös tincsekkel, szeplős arccal és tömpe orral. Mikor felléptem a körbe ütni, észrevettem, hogy ő az elkapó. Nem a legjobb elrendezés! Van egy rossz szokásom: az ütőmet rögtön leeresztem, amint meghallom, hogy a labda az ütőhöz ért. Húgom biztonságát féltve szóltam neki, hogy lépjen hátrébb, mivel készen álltam a labda elütésére. Ahogy sejtettem, ő meg se moccant! Szinte azonnal elütöttem a repülő labdát, és az első bázishoz rohantam. Megfordulva láttam, hogy tömeg gyűlt a testvérem köré. Visszafutva a helyéhez a szájából vérezve találtam: két első foga letört az ínyéből. Csöndben elillantam, hogy felszárítsam a fájdalma miatt kicsordult könnyeimet, és a szégyenemet dédelgessem, miközben azon agyaltam, vajon valaki is fog-e még szeretni engem azok után, amit tettem! Miután a csengő megszólalt, a tanárunk minden gyereket bevezetett az épületbe, a húgomnak és nekem megmondta, hogy leülhetünk az iskola elülső verandájára, míg megvárjuk az iskolabuszt, amit anyukánk vezetett. Mikor anya kinyitotta a busz ajtaját, gyorsan besurrantam, és egyenesen hátramentem. Ott lecsusszantam az ülésemre. A tanítónk elkísérte a húgomat, és elmondta anyának, mi történt. Legszívesebben eltűntem volna. De a többi gyerek érzékelte a fájdalmam, és megadták a szükséges teret és egyedüllétet. Az idő elvégezte a maga gyógyító munkáját az engem körülvevő csendben, és elfogadtam magam számára a megbocsátást. A sebzett szívemnek irányozott haragos, hibáztató vagy neheztelő szavak helyett megtapasztaltam a feltétel nélküli szeretet és megbocsátás ajándékát. 1Mózes 45. fejezetében József is felajánlotta irgalmát a bátyáinak, akik szándékosan okoztak neki fájdalmat, örökre megváltoztatva az életét. „Jöjjetek közelebb hozzám… De most ne bánkódjatok és ne keseregjetek.” József gyönyörű lelkén keresztül ma maga Isten szól mindannyiunkhoz.

Dottie Barnett