Egy gyönyörű kert

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet... És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.” (1Mózes 1,1. 5) 
„Ma gyönyörű napunk van” – mondom magamban. Miután több, rendkívül keserű, hideg napot megéltem, olyan boldog voltam, hogy pihenhettem, kinyithattam az ablakot, és ihattam a ragyogó, gyönyörű napsütésben. Mennyei Atyám mindent az irányítása alatt tart. Hallja az imáinkat és kiáltásainkat, és életünk minden részletére odafi gyel. Megfájdult a csontom, és mintha képtelen lett volna vinni a lábam (ami annak az eredménye, hogy ennyi ideig a házban maradtam edzés nélkül). De ma már kinn is tudtam dolgozni és befejezni sok házimunkát, amit nem tudtam megcsinálni a hideg évszak alatt. Néha elcsodálkozom, miért mondják az emberek, hogy nincs Isten, mikor mindent Ő irányít. Megvan az oka rá, miért engedi meg azokat a szörnyen hideg napokat. Kis kutatást végeztem, és azt találtam, hogy bizonyos baktériumokat a fagy elpusztít a légkörben. Másfelől meg ez a csípős hideg idő olyan sok gyönyörű növényt is elpusztít, mint az enyéimet. Volt több növényem is, amikért rajongtam, és láttam, ahogy a leveleik zöldből barnára fordultak, és pár idővel meg is halt. Alkalmanként Sátán is ezt csinálja: megpróbálja elpusztítani Isten gyönyörűséges teremtését, Ő mégsem engedi neki, hogy megsemmisítse a meseszép földet, amit egykor Ő alkotott. Egyszer majd vége szakad a bűnnek. A mennyei kertre szoktam gondolni, ahol Ő vár ránk. Arra hív, hogy menjünk, és találkozzunk ott vele. Komolyan kell vennünk a részünket, hogy elkészüljünk a vele való találkozásra, és szegezzük a szemünket a díjra. 
„Van egy kert, ahol Jézus vár, van egy hely, ami elképesztően igaz, mert jelenléte fényében ragyog: ez az ima gyönyörű kertje.”* Uram, én igazán szeretnék találkozni veled abban a pompás kertben, ahol nem lesz több iszonyúan fagyos nap, betegség, haldokló növény vagy sajgó láb és fájó csont. Csak szépség és öröm vesz ott körül minket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy bízzunk benne, és legyünk hűségesek, míg ott üdvözöl majd bennünket.

Patricia Hines

* George Beverly Shea: The Beautiful Garden of Prayer, 1952.