Isten majd gondoskodik rólad

„Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál? … Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-e titeket, ti kicsinyhitűek?” (Máté 6,26. 30)

Minden évben hálaadásnap környékén (ami az Egyesült Államokban november vége felé van) kezdenek megjelenni a postaládámban a kertészeti katalógusok. Csodás kinézetű gyümölcsökről, zöldségekről és színes virágokról tartalmaznak gyönyörű fényképeket. Már a látványuk is reménnyel tölt el, és vágyakozással a melegebb napok után. Ahogy felhalmozódnak a konyhapultomon, képzeletben kezdem végigvenni a kertet: mit hova tervezzek? Milyen új növényt próbáljak ki ez évben? A katalógusok a zűrzavart üdvözlik az otthonomban. Egy kis háttérinfó: 2014-ben két barát engedélyt adott egy másik barátnak és nekem arra, hogy gondozzuk 1,6 hektáros farmjuk egy darabját. Ők nem kertészkednek, és nem művelik meg a földet. Termőterületünk használatáért csak annyit kértek, hogy ők is kaphassanak az aratásból. Semmi gond. A termény nagy részét már elosztottuk azokról a kis parcellákról, amink van egy közösségi kertben. Kiválasztottunk 0,1 hektárt egy napos részen. Idén, mikor a katalógusok képeit latolgattam, és elkezdtem felvázolni a részemet a kertből, elgondolkodtam a kertbe tett munkán és a jutalmon: az első, érett eper elfogyasztásán kora Májusban. És hogy milyen aranyos lesz, mikor egy kosár terményt viszek a gyülekezetbe, és hívom az embereket, vegyenek belőle, amit szeretnének. Gondosan megtervezem a kertet olyan növényekkel, amik vonzzák a beporzókat – méheket, madarakat és pillangókat. A málnabokrokat egész nyáron ellepik a méhecskék; olyan sok madarunk van, hogy a bámészkodók azt hallhatták, hogy ez őket az Alfred Hitchcock-filmre, a Madarakra emlékezteti. Az emberek a fecskefarkú és a pompás királylepkéket fényképezgetik, amint megszállták a rézvirágokat. Ahogy a számos teremtményt és a bájos, színes virágokat nézem, Jézus szavai jutnak eszembe, mikor azt mondta a hallgatóinak, figyeljék meg a mező liliomait vagy az égi madarakat. Nem vetnek, nem aratnak, nem dolgoznak, nem szőnek, Isten mégis gondot visel rájuk. Mennyivel inkább fog az Úr gondoskodni rólunk? Csak meg kell kérnünk a Mindenhatót, hogy viseljen gondot a szükségleteinkről.

Jean Arthur