Adjatok hálát

„… adjatok hálákat neki, áldjátok az ő nevét!” (Zsoltárok 100,4)

Habár kihívásokkal teli életem volt, de rengeteg áldás is áradt rám. Mikor eszembe jutnak, csak elmosolyodom. Tanulmányaim befejezése óta soha nem voltam munkanélküli, vagy nem lettem olyan beteg, hogy kórházba kellett volna mennem. Isten megáldott autóval életem megfelelő idejében. Van tető a fejem fölött, minden nap eljárok edzeni, jó egészségnek örvendek, és minden kis irgalmat is megköszönök az Úrnak. Életet és képességet, családot és családi támogatást adott. Emellett csodás keresztény barátokat és pozitív embereket is kaptam tőle. Embereket, akik bátorítanak, de azt is megmondják, ha valamit rosszul csinálok, még ha nem is hallom szívesen, akkor is. Ezzel azt akarom mondani, hogy tartsunk szünetet, és értékeljük azokat a dolgokat, amiket Isten tett értünk. Van egy ének, ami azt sugallja: ha azt gondoljuk, Isten halott, csak körül kell néznünk. Nézzük meg, mink van, és legyünk hálásak értük, mert egyeseknek nincs ilyenjük. Tanuljunk meg nevetni a hibáinkon és megbocsátani magunknak. Álljunk le vele, hogy ilyen komolyan vesszük az életet. Élvezzük az élet minden jó és rossz aspektusát. Fakadjon dal a szívünkben, egyszer- egyszer öntsünk lelket valakibe. Hallgassuk meg őket ítélkezés nélkül, segítsünk valakinek, és mosolyogjunk rá egy idegenre. Abból is ered a boldog élet, ha megbocsátunk egymásnak, és megtanuljuk, hogy legyünk kedvesek. A boldog és hálás élet áldást mond másokra. A megbocsátás lényege az adósság eltörlésének szándéka (lásd: Márk 11,25). A fő kérdés pedig: hogy imádkozunk, ha nem tudunk megbocsátani azoknak, akik megbántottak? Ha nem bocsátunk meg, nőni fog a keserűség, szaporodnak a nézeteltérések, és mélyen meggyökerezik bennünk a kétségbeesés. Fájdalmas élmény lehet a megbocsátás, főleg, mikor aki megbántott, soha nem kér elnézést tőlünk. Isten azonban összetöri a lelkünket, hogy megmentsen. Összetöri a szívünket, hogy egésszé tegyen. Az Úr fájdalmat enged meg az életünkben, hogy erősebbek lehessünk. A fájdalom a földi élet része, de hálásak is lehetünk érte (lásd: 1Thesszalonika 5,18). Isten azt szeretné, ha minden körülmények között hálát adnánk neki. Szóval hagyjuk abba a panaszkodást, és éljük a lehető legteljesebb életet, váljunk a legjobbakká, amilyeneknek a Mindenható szánt minket. Ne felejtsük el: Ő a fazekas, és mi csak agyagok vagyunk a kezében. A mi érdekünkben engedjük meg neki, hogy képére és tervei szerint formáljon bennünket. Mindig adjunk hálát az Úrnak az áldásokért és a próbákért!

Deborah Matshaya