Az engedelmesség áldásai(2. rész)

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát;és ezek mind megadatnak nektek.”(Máté 6,33)

Ápolónői pályám elején az volt a leghőbb vágyam, hogy bába legyek. Ezérta végzés után egy kórházi vajúdó és szülészeti osztályon alkalmaztak. Miutánkétéves klinikai gyakorlatomat befejeztem, Washington DC területén felvettekegy nagy egyetem szülészeti képzésére, ahol megszereztem a képesítést. Pár évvelkésőbb a családom Alabamába költözött, ahol a gyerekeink keresztény oktatástkaphattak. Noha éjszakai műszakban dolgoztam a kórházban, amellett, hogy részmunkaidősklinikai oktató voltam az egyetemen, elhatároztam, hogy megszerzema mesterfokozatot. A tandíjnak csak a negyede volt meg, de hirtelen fejest ugrottam,és beiratkoztam, tudva, hogy két órát kell majd ingáznom minden irányban.Bár a férjemnek két évébe telt eladni a marylandi házunkat és csatlakozni hozzánk,Isten tényleg mindent kézben tartott. Az első negyedév vége előtt már alkalmasnaktaláltam magam arra, hogy a Nemzeti Egészségügyi Intézetek ápolói gyakorlatánvegyek részt. Micsoda áldás! Látjátok, mit tett Isten?Emiatt két mesterképzést is befejezhettem, az egyiket szülészetből, és elfogadhattamegy teljes munkaidős tanári pozíciót az egyetemen adjunktusként.Miután mindhárom gyerekünk végzett az egyetemen, elfogadtam egy teljeskörű szülészkinevezést Kentuckyban. Mikor a klinikán leépítések voltak, és végkielégítéstkínált – miközben a férjem elfogadta korai nyugdíjazását kormányzatiállásából –, úgy éreztük, Isten előkészíti az utat nekem, hogy igent mondjak egymeghívásra, és egy kenyai keresztény egyetem karához csatlakozzam mint szülészetielőadó. Imádságos megfontolás után meggyőződtünk róla, hogy ez az afrikaihívás mennyei megbízatás volt, ezért habozás nélkül rábólintottunk. Férjemmelhat csodálatos és boldog évet töltöttünk az anyaországban. Egy évvel hazatérésünkután újra csak meghívtak Afrikába, ekkor azért, hogy egy alapszintű nővérképzéstalapítsunk egy ghánai keresztény egyetemen. Ez volt ápolónői karrierem fénypontja.Mindenben Istent dicsérem a vezetéséért.Ő tényleg sokkal többet is tehet értünk, mint azt képzeljük. Ha engedelmeskedünkaz Úrnak, az boldogsággal és gazdagsággal tölti el az életet. Ha Őt tesszük azelső helyre, azon túl is rendkívüli bőséggel megjutalmaz, amit csak kérhetünk vagy el gondolhatunk (Efézus 3,20). Milyen hatalmas Istent szolgálunk!

Lydia D. Andrews