Isten szava a szivárványon át(2. rész)

„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit.”(Zsoltárok 37,4)

Hallgatóink missziós csapatai arra készültek, hogy ellátogatnak a Kukkia környékifalvakba, valamint egy iskolából, klinikából, műhelyből álló régi részhez.Összegyűltünk imádkozni. Pápua Új-Guinea ezen része krokodiljairól, mérgeskígyóirólés pókjairól meg mérgező növényeiről ismert. Mocsarakat és füvesterületeket szelünk majd át. Mindannyiunknak volt elemlámpája, sétapálcája ésvalamennyi ivóvize. A hegyekbe vivő séta, ahol az imaház és a régi iskola áll, 4–6óráig tart a haladásunk gyorsaságától függően. A Kukkiába való érkezésünk előttesett az eső, emiatt minden út és ösvény csúszós és veszélyes lett. Úgy határoztunk,hogy megvárjuk az Úr utasítását szivárványon keresztül, mielőtt a falvakba mennénk.Istenre bíztuk a dolgot, és elkezdtük a hegymászást.Terepjáróval vágtunk neki a dzsungelnek, míg el nem értünk egy nagy mocsárhoz,amin rönkökön kellett átkelnünk. Gyaloglás közben kézbe vettük az erősbotjainkat. Szerencsére nem pillantottunk meg egy krokodilt sem a vízben ólálkodni,és hamarosan biztonságban átértünk. Majd megláttuk az első falut. Ezekbena falvakban két ház van: egy a férfiaknak, a másik meg a nőknek. A településhezközeledve gyönyörű szivárvány jelent meg a házak fölötti égen. Ez volt a jel számunkra,hogy ellátogassunk ezekbe az otthonokba. Mikor készültünk bemennia kapun, emberek jöttek ki hozzánk. Dicséreteket énekeltünk. A csapatunkból páranjelenetet adtak elő Noéról és a szivárványról – egy valódi szivárvány alatt! Mindenkivelimádkoztunk, mielőtt folytattuk volna az utunkat.A fölöttünk levő szivárvány még sötétedés előtt három további faluhoz vezetettel minket. Mikor beállt a sötétség, végig fény volt a következő falucskába vivő úton.Az emberek már összegyűltek kinn a lámpáikkal, hogy üdvözöljenek bennünketa falujukban. Pedig az ösvény olyan sáros volt, hogy közülünk néhányan megcsúsztakés elestek, de ez csak fokozta a jókedvünket. Utoljára a hegyi falu és iskolarégi helyére érkeztünk meg. Mások is eljöttek, hogy találkozzanak velünk, ésizgatottnak tűntek, mikor beszéltünk és imádkoztunk velük, arra ösztönözve őket,hogy legyenek hűségesek az Úrban. Az utunk vissza az iskolába olyan volt, mintha„éjjeli tűzoszloppal” utaztunk volna, ami megvilágította az utunkat. Aznap nagyonkülönleges élmény volt meglátogatni ezeket az embereket és imádkozni értük,mert Isten irányított a szivárványa által. Gyönyörködjél az Úrban, és Ő irányítanifog téged.

Fulori Sususewa Bola