Felkelsz majd

„Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol,és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.”(Dániel 12,13)

Majdnem egy évvel apukám halála után meg akartam nézni a sírkövet, amita temetőben levő nyughelyre választottunk. Anyával eldöntöttük, hogy azemlékezet napján (május utolsó hétfőjén) megyünk ki, mert ilyenkor ezen a katonairészen minden sírra zászlókat tűznek. Mivel szilárdan hiszem, hogy egykormajd a mennyben újra együtt leszünk apával, nem emésztettem magam, vagy nemsírtam, mikor anyával a miriádnyi zászló látványától elámulva ott álltunk a temetőben.Olyan sok csodálatos, bátorító ígéret van a Bibliában, mint ami 1Korinthus15,23-ban található: „Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt felKrisztus, azután az Ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” És ahogyapukám a halál alvásában pihen, úgy Dánielnek is megmondatott, hogy a sírbanfog nyugodni. A próféta látomásában feltűnő, gyolcsruhába öltözött férfi így szólthozzá: „Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra avégső napon.”Nagyon megdöbbentett az emlékezet napján az a rengeteg ember. Mikor körülnéztem,észrevettem, milyen sokan zsúfolódtak össze a különféle sírhelyek között.Az egyik mögöttünk lévő sorban egy hölgy tartott egy fiatalembert. Odamentemhozzá, említettem neki a veszteségünket, és az övéről kérdeztem. Megöleltük egymást,és aztán megosztottuk egymással Jézusba vetett reményünket. Majd felfigyeltemegy nőre, aki néhány sorral arrébb ült egy sírhely mellett. Mikor közelértem hozzá, felnyúlt, hogy megöleljen, miközben én lehajoltam, hogy átöleljemőt. A férje halt meg. Anyával úgy jöttünk el, hogy mélyen érintett ez az idő, ésmeggyőződtünk róla, hogy a szolgálat helye volt.Következő évben látni akartam, hogy tudnék-e valakit bátorítani a temetőben.Az egyik dombról lefelé hajtva kapkodva nagyon apró sírokat láttam mega domboldalon. Kíváncsiságból félrehúzódtam, kiszálltam az autóból, és közelebbsétáltam. Egy hölgy, láthatóan az erdőkből, egy kövön üldögélt. Közelebb sétálvamegkérdeztem tőle: „Szüksége lenne egy ölelésre?” Elmagyarázta, hogy 10 éve haltmeg a férje, de még mindig nagyon friss a veszteség. Még egy személy, akit bátorítanilehet. És mivel Jézus feltámadt a sírból, tényleg tudunk másokat is bátorítani.Aznap este otthon egy pillantást vetettem apa Bibliájára. Áldásos volt olvasni egybizonyos Igét, amit aláhúzott: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, ésbevisz az Ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.” (2Timóteus4,18) Tényleg fel fogunk támadni!

Diane Pestes