Láttam Őt meghalni

„És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem leaz én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.”(Lukács 23,46)

Láttatok már valakit meghalni? Valószínűleg a válasz túlnyomórészt igen lesz.Az élet egyik legkínzóbb, de elkerülhetetlen élménye a halál fi gyelése. Isten aztmondta Ádámnak: „De a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azona napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” (1Mózes 2,17) Ádám evett róla, ésidővel meg is halt, és az emberiség is meghal. Ez a tapasztalat természetellenes, elválásérzetetés mindenféle rossz érzéseket eredményez az itt maradt szerettekben.Mikor utoljára láttam valakit meghalni, apák napján történt 2016 júniusában.Aznap egy családként kellett volna ünnepelnünk, ahogy terveztük! Ehelyett csakvártunk, és egyre fogyott a reményünk, ahogy néztük apa haldoklását. Fizikailagnem voltam egyedül, mert a családból és a barátok közül sokan várakoztak és figyeltekvelem. Mégis ürességet, magányt és mély szomorúságot éreztem, amit nemoszthattam meg bárkivel. Apa mindig ott volt nekem, támogatóan, bátorítóan,irányt mutatva és imádkozva minden aggodalmamért. Sokszor ott volt, hogy osztozzonaz örömömben. 104 évig és 10 hónapig volt ott, addig a napig, míg súlyossztrókot nem kapott. Majd láttam őt meghalni.Pár héttel a temetés után, ahogy visszaemlékeztem az utolsó pillanatokra, Máriáragondoltam, Jézus anyjára, ahogy ő is figyelte fia megalázó halálát. Ami nemsztrók, nem szívroham vagy gyógyíthatatlan betegség volt. Nézte, ahogy megverik,kigúnyolják, megpofozzák és leköpik. A töviskoronával és a régi királyi köntösselmeg akarták bántani és meg akarták alázni. De a kereszt, „az a régi kereszt”, volta lehető legrosszabb kínzás. Látta a fiát meztelenül, zúzódásokkal tele és megverten,ahogy haldoklott. A keresztről Jézus látta anyja fájdalmát, megértette gyászát,és gondoskodott jólétéről. Tanítványához, Jánoshoz szólt: „Íme, a te anyád! És ettőlaz órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” (János 19,27) Mária nem szoríthattafia kezét, és nem ölelhette át Őt úgy, mint én az apukámat. Nem súghattaa fülébe az utolsó szeretetteljes szavakat. Ám Ő lenyúlt hozzá a keresztről.Áldjuk Istent, mert feltámadt! Most mindannyiunkhoz lenyúl a mennyei trónteremből.Még haldoklás közben is Ő ott van az új élet ígéretével.

Sonia Kennedy-Brown