Emlékezzetek rám

„… Ez az én testem, mely ti értetek adatik:ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”(Lukács 22,19)

Ma nagypéntek van, mikor ezeket a sorokat írom. Otthoni karanténban vagyoka koronavírus miatt. De nem én vagyok az egyetlen. Világszerte milliók osztoznakebben az élményben. A pandémia miatt levertek lettek az emberek. Sokanmegbetegedtek, vagy életüket vesztették. Milliók gyászolják szeretteiket. Sok a gazdaságibizonytalanság. Mások azon gondolkodnak, hogy ez már a vég lenne-e.Ahogy egyedül kocogtam a környékünkön levő erdők közelében, élvezve afriss levegőt és a napfényt, Jézuson gondolkoztam és a péntek jelentőségén, amikorŐ értünk meghalt. Akkoriban is ugyanazok a problémák voltak. Az emberek elcsüggedtek,elszigetelten érezték magukat, aggódtak, és bizonytalanok voltak a jövőjükmiatt. Sokan betegek voltak, haldokoltak, vagy gyászoltak szerettük halálamiatt. A kormányzati szabályozások elnyomása folytán nőtt a gazdasági káosz.Magam elé képzeltem a jeruzsálemi forgatagot a húsvéti ünnepségeken. Vissza kellettemlékezniük Isten egyiptomi szabadítására, mégis voltak, akik azt latolgatták,vajon az Úr megszabadítja-e őket most is jelenlegi gondjaikból. Aztán elképzeltemJézust, aki előre gondoskodott a húsvét megünnepléséről. Mégis Júdással együttminden tanítvány hozta a maga gondját, aki arra készült, hogy elárulja Őt. Krisztusmindet ugyanúgy üdvözölte megmosva a lábukat, és megmutatta nekik szeretetétazzal, hogy még utoljára megkísérelte magára vonni Júdás figyelmét. Majd, ahogytovábbadta a kenyeret és a poharat, elmondta nekik, hogy fogják Őt is megtörni,mint azt a kenyeret, és hogy ömlik ki a vére, mint a szőlő gyümölcse. Aztán minthalátnám drága Jézusomat szeretetteljes tekintettel ezt mondani: „Ezt cselekedjétek azén emlékezetemre!” (Lukács 22,19) Így évek teltek már el, mégis ma keresztényekmilliói szakítanak időt ezen a héten, hogy megemlékezzenek Krisztusra és arra,hogy szabadított meg minket. Mikor visszaértem a reggeli futásból, béke töltött el,mert tudtam, hogy ugyanaz az Isten, aki megmentette népe életét Egyiptomban, éstöbb ezer nagypéntekkel korábban meghalt értem a kereszten, még ma is itt van.Nem tudom, milyen gondokkal néztek ma szembe. Azt mondhatom, ahogy maelidőztem azon, hogy rá emlékeztem, biztosan éreztem, hogy Ő is megemlékezikrólam. Megígérte, hogy soha nem hagy el bennünket. Ő a válasz minden bajunkra.Ő a bűnbeteg lelkünk gyógyítója. Egyedül Ő az, aki veletek van magányotokbanés csüggedésetekben. Akár egy példa nélküli járvány teszi tönkre a világot, vagy más krízishelyzetekben, amikkel te és én talán ma nézünk szembe, Urunk, Jézus Krisztus most is azt mondja: „Ez az én testem, amely tiérettetek töretett meg…Emlékezzetek rám.”

Katia Garcia Reinert