Anyukám ajándéka

„… igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ézsaiás 61,3)

1995-ben, kb. 3 évvel anyukám halála előtt egy elég kis növénykét adott ajándékba.A bejárati ajtóm elé ültettem, és naponta gondoztam. Sajnos anya nemtudta a növény nevét. Aprócska, sárga bogyókat, valamint nagyon pici, lila virágokathozott. Nagyjából 90 cm-esre nőtt, mire beköszöntött a tél.1999-ben nagyon kemény telünk volt. Később, augusztus 29-én tornádó csapottle a térségünkre, környékünkre és otthonunkra. A forgószél olyan sok katasztrófátés kárt tett. Valójában a nagy sövényünk rázuhant a kis fára, amit anya adott nekem.Annyi más fontos dolog volt, amire figyelni kellett – például a tető kijavítása,az ereszcsatornák cseréje és az új ablaktáblák helyre tétele –, hogy 9 hónap is eltelt,mire eljutottunk odáig, hogy kiszabadítsuk az eldőlt sövény alól a levél nélküli,látszólag élettelen fácskát.A férjem ki akarta húzni és kidobni.

Én könyörögve kértem: „Kérlek, adj egy esélyt neki.” Annyira örültem, hogya nevében megígértem, hogy megmarad és növekedni fog. Férjem 2011 szeptemberébenlebetegedett és meghalt. Már nem láthatta, milyen gyönyörű magasra nőtta fa.Majd 2016–2017 között nagy szárazság köszöntött be. A fa lehullatta az összeslevelét, és ágai száraz botokként meredeztek. Tényleg azt hittem, hogy haldoklik,és olyan szomorúan néztem az állapotát – azonban magához tért. 2019-ben is keménytelünk volt heves esőzésekkel, a fa mégis tovább növögetett. Miután évekigpróbáltam rábukkanni a nevére, megtudtam, hogy ez egy galambbogyó (Durantaerecta).

Anya ajándék fája az életemre emlékeztet. Anyukám életet adott nekünk, tápláltminket, és jólelkűen segített felnőni. Nem tudhatta, milyen aszályszerű bajok kerülnekaz utunkba. Minden évszakon át kellett esnünk, hogy átvészeljük az életet,a bánatot, betegséget és halált. De azzal, hogy naponta a Megváltónkra tekintünk,bátorságot és erőt kapunk tőle, hogy minden egyes új nappal szembe tudjunk nézni.

Ahogy a galambbogyómat csodálom, anyukám nekem szánt ajándékára gondolok.Hála Istennek, hogy olyan anyát adott, aki szeretett gondoskodni a növényekről,szerette az Urat, és engem is megtanított ugyanerre. Köszönöm a nagyKertésznek, hogy növeszti a galambbogyót, és hogy bennünket is növekedésrekésztet a próbáinkon keresztül.

Priscilla E. Adonis