Isten törődik velünkés megért bennünket

„Asáf zsoltára.; Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földeta nap keltétől lenyugtáig. A Sionról, amelynek szépsége tökéletes,fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat…És hívj segítségül engem a nyomorúság idején,én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”(Zsoltárok 50,1–3. 15)

Ez volt evangelizációs sorozatunk legelső estéje egy Fülöp-szigeteki kisvárosban.A tervek szerint előadást kellett tartanom a családi életről és kapcsolatról.Emellett minden este felelős voltam a gyerektörténetért is.Majd egy igazán váratlan és komolyan aggasztó dolog történt! Pont az evangelizációsalkalom kezdése előtt éreztem, hogy valami szokatlan van a számban. Eznem lehet… de mégis… a bal frontfogamon levő korona kilazult. Arra a helyrevisszamenve, ahol a sorozat alatt voltunk, jobban megnéztem a fogamat. Azt láttam,hogy a koronám egy része csálé lett. Valahogy megsérült. Most mihez kezdjek?– aggódtam.Röpke fohászt mondtam: Ó, Uram, kérlek, segíts! Tartsd a helyén a koronát.Egy elmaradott helyen vagyok, ahol nincs orvosi rendelő, de még ápoló sem. Uram,tudod, hogy még tömegközlekedés sincs, ami elvihetne a városba, ahol fogorvosiellátást találok. A Jabbok-folyó partján az Istennel tusakodó Jákóbhoz hasonlóanúgy döntöttem, megbízom benne, hogy minden este végigvisz majd az előadásaimon.Bár első este kissé ideges voltam, de Isten sértetlenül megtartotta a koronát,és a számban maradt. És ott is maradt az egész sorozat ideje alatt! Az Atya megértettekellemetlen helyzetemet. Gondja volt rá, és lehetővé tette, hogy teljesítsema feladataimat, és beszélni tudjak.Noha lelkünk ellensége keményen dolgozott, hogy elbátortalanítson a sorozatalatt, de nem járt sikerrel. Az Úr sokkal erősebb volt nála. Isten nemcsak a töröttfogamat tartotta a helyén, hanem sokakat arra késztetett, hogy válaszoljanak a hívására.Nektek ma mire van szükségetek ahhoz, hogy bízzatok a Mindenhatóban?

Ofelia A. Pangan