Április 26. - A fa

„Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” – 1Kor 13:11

Szüleim az egyik Fülöp-szigeteki kollégium alapítói voltak. Egyik kedvenc tevékenységem volt az iskola háta mögött emelkedő dombok megmászása és az egzotikus gyümölcsök felkutatása.

Egy nap a falu gyerekserege elhatározta, hogy elmegy egy hatalmas gyümölcsszüretre. Én, hogy még sikeresebbek legyünk, magammal vittem édesapám fűrészét is. A domb felé indultunk. Felmásztam egy fára, kiszemeltem egy gyümölcsöktől roskadozó ágat, és teljes erőmből fűrészelni kezdtem. Nem is gondoltam arra, hogy esetleg rossz helyen ülök. Hirtelen reccsenést hallottam, és a gyümölcsökkel megrakott ág letört alattam. Akkor döbbentem rá, hogy magam alatt vágtam el a fát, de természetesen, már késő volt. Megütöttem magam, és az eszméletemet is elvesztettem.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyian jól szórakoznátok egy ilyen eseten, egy kislány naiv döntésén. Tapasztalatom mégis hasonlít néhány felnőttkori döntésünkhöz. Egyesek természetesen biztosra mennek, és soha nem lépnek ki a komfortzónájukból. Az akadályok felbukkanásakor feladják életcéljaikat, amelyekért egészen addig dolgoztak. Más emberek szeretnek kockáztatni, kemény erőfeszítéseket tesznek álmaik elérésére. Előre terveznek, kitartóak és határozottan küzdenek az akadályokkal. Előfordul azonban, hogy a faág rossz oldalán ülünk, mindez pedig egyetlen rossz döntés következménye is lehet. Ha nem maradunk a biztonságos keretek között, nagyot eshetünk, és álmaink is szertefoszlanak. Azonban ha az esés után felállunk és a fa törzséhez közel helyezkedünk el, gyorsan meggyógyulunk és továbbléphetünk.

Jézus a mi erőnk és biztonságunk. Az Ő karja, a fa törzséhez hasonlóan, szilárd és erős. A zsoltáros írta: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt 37:23-24)

Fogjuk meg ma Jézus erős, biztos kezét!

Evelyn Porteza Tabingo