Április 23. - Vezetve – 2. rész

„Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.” – Lk 10: 41-42

Azt gondoltam, soha nem fogok tudni megfelelni mostohaapám elvárásainak. Ebben az igyekezetemben közben anorexiás lettem. Isten azonban megáldott  és meggyógyította múltbeli sebeimet, az anorexiámat, a perfekcionizmusomat. Mégis vannak még hátramaradt „leckék” a mostohaapámtól. Ezek általában egy-egy betegség vagy kimerülés esetén törnek felszínre. Nem tanultam meg a mértékletesség és a kiegyensúlyozottság leckéit, nem tudom, mikor kell megállnom pihenni. Lehetséges, hogy mostohaapám állandó korholása, vagy a gyerekkoromban belém rögződött szokások hajtanak folyton előre. Mindig erőltetem magam, hogy többet és többet valósítsak meg. Másképp miért dolgoztam volna tizenkét órát az irodában, noha beteg voltam és az ágyban lett volna a helyem?

Most már nem hajtom magam, hogy mindenkinek megfeleljek. Most csak Istennek és a férjemnek szeretnék megfelelni. Még nem alakult ki teljes egyensúly a munkahelyi kérések, a szolgálat és a testi határaim között, de dolgozom ezen.

Jézus mondta: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) Ó mennyire szeretnék lelkifurdalás nélkül többet pihenni, anélkül hogy fülembe csengnének mostohaapám megjegyzései. Szeretném, hogy szavait Megváltóm szavai helyettesítsék: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.” (Mk 6:31) Lehetséges, hogy Mártának is ez volt a gondja, mielőtt Jézus meghívta, hogy hagyja abba a lótás-futást, és pihenjen egy keveset a lábainál. (Lk 10:41-42).

Legnagyobb vágyam jobban megismerni Istent, megpihenni nála és megízlelni, hogy Ő az Úr (lásd: Zsolt 46:10). Segítsen elérnem, amire most a legnagyobb szükségem van: egyensúlyra és pihenésre Őbenne. A munka várhat. Várnia kell. Az egészségem és az Istennel töltött időm sokkal fontosabb.

És te? Hogy állsz ezzel a kérdéssel? Szükséged van egy kis pihenésre, kikapcsolódásra? Ha igen, imádkozom, hogy válaszd a jobbik részt, ami soha nem vétetik el tőled (Lk 10:42).

Samantha Nelson