Április 20. - Húsvéti áldás

„Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr.” – Mt 28:6

Miután családommal együtt Montreálba költöztünk, a nagyszüleim is velünk laktak. Amikor idősebbek lettek, minden télen elutaztak Trinidadba, hogy elkerüljék a hideget. Nagytatám, akit mindannyian Papának szólítottunk, utolsó hazaútját követően, húsvét hétfőjén hunyt el, nyolcvanhat éves korában. Néhány évvel később kisebbik öcsém, Haisley szintén húsvét hétfőjén halt meg rákban, harminchét éves korában. Papa temetésén édesanyám, Edris elkapott egy veszélyes vírusfertőzést, aminek következtében megnagyobbodott a szíve, és ez szívelégtelenséget okozott nála. Húsvét vasárnapján állt meg a szíve, nyolcvan éves korában. Elképzelhetitek, milyen értelmet és jelentést kapott a húsvét ünnepe családunk számára!

Arra gondoltam, hogy mielőtt a bűn felütötte volna a fejét Édenben, Isten már kidolgozott egy megváltási tervet. De a bűntelen „embernek” győzedelmeskednie kellett a bűn és a halál felett. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)

Jézus, Isten Fia emberi formát vett fel és lejött a földre. Alázatosan kezdte földi életét, földi apjához hasonlóan megtanulta az ácsmesterséget. Növekedett bölcsességben, ismeretekben és testben (lásd: Lk 2:52). Állandó kapcsolatban volt mennyei Atyjával, és gyakran vonult félre csendes helyekre imádkozni.

Elérkezett a terv betöltésének ideje. Nehéz szívvel imádkozott Atyjához erőért a nehéz próbában. Odaszegezték egy nehéz, régi kereszthez, és mint bárány, amit mészárszékre visznek, nem nyitotta meg száját (lásd: Ésa 53:7). Miután keresztre feszítették és meghalt értünk, sírba tették, melyet utólag lepecsételtek. Sátán azt remélte, hogy megnyerte a küzdelmet. Mégis, a szombat elteltével, a hét első napján, amikor Mária Magdolna és a másik Mária elmentek a sírhoz, azt üresen találták. Egy hatalmas angyal félretolta a követ. Ő mondta az asszonyoknak, hogy Jézus, ígéretéhez híven feltámadt. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55)

Hálás vagyok Istennek a húsvétért, a megváltási tervért, Jézus üres sírjáért, amely reménnyel tölt el, hiszen így tudjuk, hogy a sírok, ahol szeretteink fekszenek, nemsokára szintén üresek lesznek.

Sharon Long Brown