Április 14. - Isten ereje

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.” – 5Móz 31:6

Hallottam a kiáltozást. Hirtelen nem tudtam megállapítani, mit hallok, de rendkívül aggasztó volt. Fülelni kezdtem. Egy tömbházlakásban laktunk, és a barátommal épp az erkélyen üldögéltünk. Mindez negyven évvel ezelőtt történt. Úgy hallatszott, mint a gyereksírás. Nem szeretek beleszólni mások dolgába, kerülöm a konfliktusokat. Most azonban tudtam, hogy tennem kell valamit, és Isten erejével sikerült megoldanom a rejtélyt. A hangok a pincéből jöttek. Mindenik lakásnak volt egy kis, ablak nélküli, tárolásra alkalmas kamrája, betonfalakkal, rácsos ajtóval. Legnagyobb megdöbbenésemre az egyik ilyen tárolóban valóban egy kétségbeesett kisgyerek ordítozott. Gyorsan elmondtam neki, hogy keresek segítséget, majd bekopogtam a legközelebbi lakásba. Egy nő nyitott ajtót. Megkérdeztem, hogy az övé az ordító gyerek. „Megbüntettem” – válaszolta. Megmondtam neki, hogy ki kell nyitnia az ajtót, de mivel visszautasított, megfenyegettem, hogy kihívom a rendőrséget. Nagyon határozott voltam, pedig soha még ehhez hasonlót nem tettem. A húszas éveimben jártam, és kiléptem a komfortzónámból. Végül az asszony engedett. A barátom is megjött, majd miután megbizonyosodtunk róla, hogy a gyereket kiengedték, távoztunk. Bár rendkívül kétségbeesett volt, semmi baja nem történt, fizikailag jól volt. Azonban ki tudja, milyen lelki következményei maradtak az esetnek?

Másnap reggel dolgozni mentem. A következő nap meghallottam, hogy az illető család visszaköltözött szülőhazájába. Eszembe jutott, hogy a lakásban még egy kisgyereket láttam. Pelenkában volt, és be volt kötve a karja. Elszomorodtam. Csak imádkozni tudtam azért a két kisfiúért.

Lehetséges, hogy időnként nem tudjuk, mit tegyünk egy bizonyos helyzetben. Tudom, hogy Isten nem akar a csatamezőre vetni, azonban ha érezzük a Szentlélek késztetését, mint ahogy én éreztem aznap, Ő megmutatja, mi a helyes eljárás. Örülök, hogy engedtem ennek a késztetésnek és bátran cselekedtem. Isten kísérte minden lépésemet, ahogyan a tiedet is, minden nap.

Jean Dozier Davey