Április 10. - Vástinak igaza volt

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” – Jn 10:27

Általában elítéljük Vásti királynét, azonban ha ő nem lett volna, Eszter királyné sem lett volna: mivel Vásti tartózkodott, Eszter állt ki a népéért a király előtt. Minden élőlény rendelkezik valamiféle önvédő mechanizmussal. Az oroszlánok harapnak, a bűzös borzok orrfacsaró szagot árasztanak, a patkányoknak a szaglása rendkívül kifinomult, a férfiak pedig fizikailag erősebbek a nőknél. De mit adott Isten a nőknek, hogy megvédjék magukat? A lehető legcsodálatosabb védelmet: Szentlelkének hatalmas erejét.

Xerxész király lakomáin mindenki korlátlanul fogyaszthatta a különböző italokat. Egy ilyen korlátlan mulatozásnak a hetedik napján parancsolta meg a király, hogy lépjen elé Vásti királyné, hogy mindenki gyönyörködhessen az ő szépségében.

Vásti bár tudta, hogy az engedetlenség az életébe kerülhet, nem vetette alá magát a király kérésének. Nem olvasunk arról, hogy magyarázatot adott, vagy bocsánatot kért volna. Nem foglalkozott azzal, hogy többé nem maradhat abban a társaságban, hogy mit mondanak majd a barátnői, hogy miből fog ezután megélni, hogy valószínűleg a nép megkérdőjelezi épelméjűségét. Nem tartott imaés böjtnapot, hogy kieszközölje Isten jóváhagyását valamiért, amiről Ő már világosan kijelentette, hogy helytelen. Döntésének és tetteinek a visszaigazolását sem kérte. Biztos volt benne, hogy helyesen cselekszik.

Isten mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat… és követnek engem.” (Jn 10:27) Isten akkor is ismer minket, amikor mi úgy gondoljuk, hogy nem ismerjük Őt. Sajnos, sokunkat már kiskorunktól arra tanítottak, hogy ne a megérzéseink szerint cselekedjünk. Például, hogy öleljünk meg valakit, aki nem szimpatikus nekünk. Előfordul, hogy rossz érzésünk van valamilyen eseménnyel vagy helyzettel kapcsolatban, de nem tudjuk megmagyarázni, miért. Ilyenkor elhallgattatjuk a megérzést, haladunk előre, és később rádöbbenünk, hogy először igazunk lett volna. Isten anynyira szeret bennünket, hogy megadta nekünk a megérzés biztonságát.

Senkinek – még magunknak se – engedjük meg, hogy lebeszéljen a Pásztor hangjának követéséről. Lehetséges, hogy ezzel egy egész nemzetet mentünk meg, és Vástihoz hasonlóan nem is tudunk róla, ameddig be nem jutunk Isten Országába.

D. Reneé Mobley