Április 5. - Csapdában vagy szabadon?

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” – Gal 5:1

Egy bibliacsoport vezetője vagyok, és hetente az imaház melletti kórház konferenciatermében gyülekezünk. Minden óra végén lekapcsolom a lámpákat és leellenőrzöm, hogy az elektronikus biztonsági rendszer bezárta-e az ajtót. Ez az egyszerű szertartás minden alkalommal simán zajlik.

Nemrég, miután véget ért az egyik bibliaóra, az udvaron csatlakoztam a csoporthoz. Amikor a gyülekezethez értünk, az egyik barátom megkérdezte: „Nem láttad a feleségemet?” Ó, nem! Elfelejtettem, hogy idős testvérnőm távozás előtt kiment a mosdóba. Visszasiettem, remélve, hogy már az úton találkozunk, hiszen belülről meg tudta nyomni az ajtónyitó gombot, amely az ajtó mellett volt, zöld fénynyel világított, és mellette nagy betűkkel írta: „Kilépéshez megnyomni!” De vajon ő tudta, hol kell keresnie? Gyorsan körbenéztem, végigmentem a konferenciatermet a vizsgálókkal összekötő folyosón, de minden terem zárva volt, és mindenhol sötét. A barátnőm a folyosó végén állt, és kereste a kijáratot. Csak tíz perc telt el a távozásunk óta, de ő fáradt és ideges volt, amikor rátaláltam. Elszégyellte magát, amikor rádöbbent, hogy tulajdonképpen csak egy aprócska gombot kellett volna megnyomnia az ajtó kinyitásához.

Repült-e már be a szobátokba kismadár a nyitott ablakon, és utána nem találta a kijáratot? Megpróbáltátok „meggyőzni” arról, hogy nem esett csapdába, hanem szabadon elrepülhet? Ilyenkor próbáljuk a nyitott ablak felé hajtani, de ő mégis a zárt ablakszemnek repül.

Felteszem magamban a kérdést: vajon nem ugyanezt érzi-e Jézus is velünk kapcsolatban? Kifizette bűneink árát és felszabadított minket. A gonosz azonban megpróbál meggyőzni arról, hogy ez nem lehet igaz, és ilyenkor küzdünk, szorongunk, szenvedünk. Ennek az ellentéte is fennáll: a gonosz bűneinkhez láncol minket, és közben azzal áltat, hogy szabadok vagyunk, bármit megtehetünk, és nincs szükségünk Istenre, vagy vallási kötöttségekre. Sátánt nem érdekli, hogy melyik ámításának dőlünk be. Neki az a fontos, hogy ne tapasztaljuk meg a valódi megbocsátást és szabadságot Jézusban.

Istenek hála azonban rendelkezünk az Ő ígéretével: „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8:36)

Jennifer M. Baldwin