Április 4. - Ott vagyunk már?

„Mindennek rendelt ideje van… Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.” – Préd 3:1-2

Mindig úgy éreztem, hogy gondoskodnom kell másokról, azonban ezt csak akkor tudatosítottam, amikor a fiam hivatásos ápoló lett.

Harminc évig dolgoztam az villanyszerelőként, amit nem kedveltem. Egy nap érdekes hirdetésre bukkantam az újságban. Azt reklámozták, hogy ha valaki elvállal hat hónap önkéntes munkát egy beteggondozó központban, az ingyenes ápolói képzésben részesül. A szervezet csak tíz jelentkezőt fogadott el. Istenhez imádkoztam vezetésért és tanácsért. Felmondtam a munkahelyemen, és kitöltöttem a jelentkezési űrlapot. Legnagyobb csodálkozásomra kiválasztottak, pedig már 59 éves voltam, sőt, megtudtam, hogy pontosan a korom miatt kaptam esélyt.

A kiképzés ideje alatt folyamatosan imádkoztam, és a vizsgák ideje alatt is Istenben bíztam. Az Úr válaszolt imáimra, és sikerültek a vizsgáim. Másfél évig dolgoztam a betegápoló központban, majd otthoni gondozást vállaltam. Szívem megtelt szeretettel, a másokról való gondoskodás vágyával.

A férjem nyugdíjba vonult, és egy kisvárosba költöztünk Colorado állam északkeleti részére. Még mindig éreztem, hogy Isten munkára hív. Egy reggel, személyes áhítatom alatt mintha hallottam volna, hogy Isten a betegápoló központba küld.

„Uram, tudod, hogy nem erre vágyom” – válaszoltam. Azonban továbbra is éreztem a késztetést. Beadtam a kérvényt, és megkaptam az állást. Amikor megkérdezték, hogy miért szeretnék ott dolgozni, ezt válaszoltam: „Egyszerűen szeretném szebbé tenni ezeknek a betegeknek az utolsó napjait.”

A tőlem telhető legjobban dolgoztam. Az egyik idős hölgy minden nap távozáskor utánam szólt: „Szeretlek.” Elképzelhetitek, mennyire megtelt a szívem szeretettel. Egyik nap megkérdezte, hogy mikor kell nyugdíjba mennem. „Engem Isten küldött ide, és Ő majd azt is megmondja, hogy mikor kell elmennem innen” – mondtam. „Az jó” – jött a megkönnyebbült válasz.

Nemsokára hetven éves leszek, de még mindig erős és egészséges vagyok. Úgy érzem, Isten állított munkába, és majd értésemre adja, mikor vonuljak vissza.

Látjátok, Isten még akkor is felhasznál minket a szolgálatban, amikor úgy érezzük, hogy már régen abba kellett volna hagynunk.

Florence L. Ashby