Önteltségi szindróma (2. rész)

„Mert az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2,6)

A zavar és a küzdelem az önteltségemmel részben onnan ered, amit gyerekként tanultam. A másik része pedig az ilyen mondatokból származik, mint ez: „Azért, hogy megkapjuk Isten segítségét, el kell ismernünk gyengeségünket és elégtelenségünket… Sokan azért nem érnek el magas szintet – amelyet pedig elérhetnének –, mert Istenre várnak, hogy majd megcselekszi helyettük azt, aminek a megtételéhez elegendő erőt adott nekik.”* És mikor Jézus fel akarta támasztani Lázárt a halálból, nem azt mondta a többieknek: „Vegyétek el a követ!” (János 11,39), ahelyett, hogy megtette volna? Úgy látszik, nem tette meg az emberiségért, amit ők is meg tudtak tenni magukért. Csak az idézetek elolvasása valamilyen szinten azt mondja, hogy meg kell tennem dolgokat, és nem szabad attól függeni, hogy Isten tegyen meg mindent értem. Végül is magamnak kéne megtennem azokat a dolgokat, amikhez a menny megadta az erőt és a képességet, igaz? Igaz… és mégse. Igaz, hogy az Úr nem fog mennyei hatalommal megtenni értünk valamit, amit mi is megtehetünk emberi erőből kegyelme által. Hasonlóképpen az is igaz, hogy azt akarja: mindenben támaszkodjunk rá – vagyis naponta, percről percre, folyamatosan adjuk át neki magunkat, keressük az akaratát és tanácsát mindenről, amit csak teszünk. Szóval hogy egyeztethetjük össze ezeket a látszólag ellentétes gondolatokat? Elméletben elég egyszerűen, bár már bonyolultabb, ha gyakorlatba kell átültetni. Hogy csináljuk? Minden reggel átadjuk neki magunkat. Keressük a bölcsességét és akaratát. Megkérjük, hogy vezesse és irányítsa a lépteinket. Majd, ahogy egész napon át vele tanácskozunk, bízhatunk abban, hogy Ő lesz az, aki vezet minket, szavakat ad a szánkba, bölcsességet és ügyességet ad, mikor ennek megfelelően nyitja és csukja az ajtókat. Kérlek, gyertek, és igyekezzünk együtt követni minden nap Jakab 1,5 tanácsát: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” Milyen csodálatos ígéret!

Samantha Nelson

* Ellen G. White: Conflict and Courage, Review and Herald Publishing Ass., Hagerstown, Maryland, USA, 2005, 86. o.