Önteltségi szindróma (1. rész)

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4,13)

Be kell vallanom: egy olyan rendellenességgel küzdök, amit önteltségi szindrómának hívok. Nagyon független vagyok, és már gyerekkorom óta ilyen voltam. Már 9 hónaposan elkezdtem járni, ha ez mond nektek valamit. Mégis mindenben az Úrra hagyatkozni néha nagy kihívást jelent, mióta évtizedekkel ezelőtt átadtam az életemet neki. Hajlamos vagyok a nagy problémákat ráhagyni, és próbálok a „kisebb” részletekről magam gondoskodni, hogy ne raboljam az idejét. Olyan otthonban nőttem fel, ahol nekem kellett magamról gondoskodnom, ahogy a testvéreimnek is már nagyon fiatal kortól. Elmondhatatlanul keményen dolgoztam gyerekként, fizikai munkát végezve, amit felnőtt férfiaknak kellett volna megcsinálniuk. Emiatt jó munkamorálom lett, amit nagyra értékelek. De élethoszszig tartó hátfájást is szereztem mellé, ami már nem tetszik annyira! Megtanították – szóval vagy tettel –, hogy magamnak kell megcsinálnom a dolgokat. Felnőve könnyen elhittem, ha valamit meg akarok tenni (vagy jól szeretném elvégezni), akkor azt nekem kell. Biztosan ti is sokan éreztek így! Ez sok szempontból tett jó szolgálatot az életben. Például számos pozícióban pont a képességeim, a munkamorálom és az elkötelezettségem miatt alkalmaztak. Boldog vagyok, hogy Isten sok talentumot adott. Kérlek, ne értsetek félre: nem dicsekszem. Felismerem, mit tett az Úr az életemben. Néha azonban könnyebben tudok úgy működni, hogy inkább ezekre a velem született és Istentől kapott képességekre hagyatkozom, mint hogy abban a pillanatban az Úrra támaszkodjam többek között képesség, bölcsesség, erő és tudás tekintetében. Fiatal felnőttként átadtam az életem Krisztusnak, és megkértem, hogy vezesse és irányítsa a lépteimet. Leghatalmasabb teljesítményem volt (és folyamatos munkám és vágyam is), hogy átadtam magam az Üdvözítőnek… És ez az én egyik legnagyobb kihívásom is. Nem mindenben, de mikor úgy alakul, hogy mindennapi ügyeknél és feladatoknál Istentől kell függeni és rá kell támaszkodni. Könynyen megy, hogy leülök az irodámban, és elkezdem megválaszolni az e-maileket, reklám anyagokat írok, és a minisztérium minden szintjén üzletet kötök. De nehéz emlékeznem arra, hogy kérjem Istent: legyen ott minden részletnél, és minden egyes dolognál segítsen, mielőtt belevetném magam. Ha nektek is ilyen kihívásokkal kell szembenéznetek, arra hívlak, hogy csatlakozzatok hozzám, és mondjuk el ezt az Úr Igéjében levő értékes igazságot: Mindenre van erőm – de csak ha Krisztus megerősít engem.

Samantha Nelson