Az Úrhoz kiáltottam

„Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene. Szorultságomban tág tért adtál nekem, könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!” (Zsoltárok 4,2)

„… hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok…” (Zsoltárok 102,3)

Négy hónapja elterveztük a férjemmel, hogy leszedjük a klímát az ablakból. Egyik nap egyedül lévén a házban felmértem a helyzetet, és úgy döntöttem, én is levehetem, ahogy már pár éve is csináltam. Mindent leszedtem, ami a készüléket az ablakban tartotta, majd óvatosan az ablakpárkány szélére csúsztattam. Amikor azonban odáig jutottam, ahonnan már nincs visszaút, rájöttem, hogy ez ma már túl nehéz nekem. Senki segítség nem volt a közelben, így az a „nagyszerű” ötletem támadt, hogy hagyom magától lecsúszni. Majd a combommal egyensúlyozok alatta. De túl gyorsan haladt, és átfordult. Erős acélsarka telibe találta a térdemet, mert nem volt időm elég magasra vagy elég gyorsan felemelni a támasztó lábamat. Gyötrő fájdalom öntött el, és nagyon megijedtem, hogy eltörtem a térdkalácsomat. Bár még csak nem is emlékszem arra, hogy valaha ilyet tettem volna, felkiáltottam az Úrhoz: „Mentsd meg a térdemet!” Annyira fájt, hogy nem bíztam benne, hogy tudok járni – és a klímát is még mindig le kellett engednem. Miközben engedtem lefelé, a szörnyű fájdalom közepette folyamatosan Istenhez kiáltottam. Mikor már biztonságban leért a klímaberendezés a padlóra, csínján ránehezedtem a lábamra. A borzalmas fájdalom ellenére is tudtam járni! Dicsértem a Mindenhatót, miközben jégtömböket tettem a sérült térdemre. Miután kis ideig elücsörögtem a jéggel, lassan csökkent a lábfájásom, ha nem is szűnt meg egészen. Felfigyeltem egy mély, pontszerű sebre a térdem közepén, de nem dagadt fel. Végül teljesen meggyógyult a térdem, nem maradt utána fájdalom, és nem volt szükség orvosi ellátásra sem. Isten meghallotta a könyörgésemet, és csodálatos módon megmentette a térdem. És ez tényleg csoda volt, mert el kellett volna törnie a térdkalácsnak. Még azon a héten a röntgen – amit egy régi, ízületi gyulladás okozta térdsérülés miatt kért az orvos, amire kortizoninjekcióra volt szükség – semmi jelét nem mutatta, hogy valaha is lett volna térdtörésem. Hála Istennek! Még mindig maradt egy apró heg a seb után, de hiszem, hogy az Úr hagyta ott emlékeztetőül, hogy többet ne legyek ilyen ostoba a jövőben. Valóban kegyelmes volt hozzám – mint mindannyiunkhoz, mikor Őt hívjuk.

Sue Anderson