Azért adott szemet, hogy lássunk

„És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, íme igen jó.” (1Mózes 1,31)

Kikanyarodtunk albertai kocsifelhajtónkról, és fi unk 3.200 km-re lévő alaszkai otthona felé vettük az irányt nyugatnak. Ez nagyon sok kilométer egy háromnapos utazáshoz. De a távolság és az órák is elfogytak. Larry, a férjem felolvasott nekem, én meg az útikönyvek tényeiről kérdezgettem őt… és számoltuk a vadállatokat, hogy éberebben tartsanak minket, és jobban tudatában legyünk csodálatos világunknak. Elővettem egy kis jegyzettömböt a retikülömből, és körülnéztem. A környékünkön alkalomadtán szoktunk látni tarajos sülöket végigkacsázni az út mentén. Egyszer láttunk is pár hódot az autópályán átkelni. Tudtuk, hogy kilenc órán belül alaszkai vadjuhokat fogunk megpillantani (a Stone Mountain Provincial Park területén), és holnap pedig erdei bölényeket a Liard folyó hőforrásai közelében, de még előtte egy-két prérifarkasban, néhány szarvasban, vadlúdban, rénszarvasban meg fekete és grizzly medvében is reménykedtünk. A kilométerek csak fogytak. Egy prérifarkast vagy szarvast se láttunk arrafelé. A Yukon folyó hosszáról kérdeztem Larryt. Medvék se tűntek fel. Megváltozott a terep, és én kezdtem vezetni. Larry olvasott nekem valamit, én meg végigpásztáztam az út szélét. „Semmi – panaszoltam, miközben ő a hangját pihentette. – Se tarajos sül, se prérifarkas vagy szarvas. Biztosan semmi medve vagy jávorszarvas. Abszolút semmi. Azokon a kis marmotiniken kívül semmi. Ezek vannak mindenütt.” Larry erre azt válaszolta: „Azt gondoltam, hogy állatokat fogunk számolni. Felállítottunk a méretükre nézve kritériumot? Egyméteresnek kell az állatnak lennie, mint egy tarajos sülnek? Vagy legyen 900 kilós, mint egy erdei bölény? Persze a marmotinik nagyjából 25 centisek, és talán még félkilósak sincsenek – de attól még ők is állatok, nem?” Megfigyelései egy pillanatra köztünk lógtak a levegőben. Ránéztem, és rájöttem, milyen vak is voltam: „Jobban teszed, ha elrakod azt a könyvet – mondtam vigyorogva. – Túl elfoglalt leszel a marmotinik számolgatásával ahhoz, hogy tovább olvass!” Így haladtunk nyugat felé csodálatos világunk és abban minden teremtmény (nagy és kicsi) új, még elevenebb és beleszámított elismerésével.

Denise Dick Herr