Valódi boldogság: szolgálni Istennek és másoknak

„És felelvén a király, azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25,40)

A férjemmel éveken át bekapcsolódtunk a misszióba a Fülöp-szigeteken. Még egyedülállóként kezdtem el a szolgálatot németországi érkezésemkor. Isten a lelkemre bízta, és szeretetet ültetett a szívembe ez iránt. Úgy segítünk, hogy pénzzel támogatunk laikusokat, rádiós és börtönmissziót, hajléktalanok étkeztetését és egy idősek otthonát. Az Úr pedig gazdagon megáldja az erőfeszítéseinket. Csak a börtönmisszió eredményeként több mint 500 rab döntött úgy, hogy átadja a szívét Krisztusnak, és megkeresztelkedik. Ez egy év alatt történt: 2014 és 2015 között. Istené a dicsőség ezért a csodálatos eredményért! Férjemmel eldöntöttük, hogy személyesen is bekapcsolódunk a munkába azzal, hogy szabadságunk idején a Fülöp-szigetekre utazunk. Azok között szerettünk volna dolgozni, akiket támogattunk. Az utcai misszióban való részvételhez hajnali 3-kor kellett kelnünk. Felkelés után aztán áhítatra mentünk a munkatársainkkal. Majd nagy fazekakban galuskalevest főztünk. Kenyérrel és takarókkal mentünk ki az utcákra felébreszteni a földön alvókat. Finomat betakartuk őket pléddel, és meleg reggelit ajánlottunk fel nekik. Meleg reggelit a társadalom el nem ért részének, akik előző este üres gyomorral feküdtek le. Túlcsordult a szívem az örömtől, ahogy elértem ezeket a szenvedő embereket. Nagyon jól emlékszem egy idősebb nőre az utcán. Mikor betakartam, és letettem egy adag edényt mellé, megkérdeztem tőle, hogy hol él. Ő egyszerűen rámutatott a mellettünk levő fára, ahol az előbb segítettem neki, és egy gyönyörű, hálás mosolyt villantott rám. Nagyon mélyen megérintett. A mosolyára visszatérve elmondtam neki, hogy Isten nagyon szereti őt. Könnyek között felelt: „Tényleg? Köszönöm, hogy eljöttek ide!” Valamennyi aprót nyújtottam át neki, amitől újra egy meglepett mosoly jelent meg az arcán. Hirtelen megértettem Jézus szavait, aki így szólt: „Jobb adni, mint kapni.” (Apostolok cselekedetei 20,35) Ma arra hívlak téged, Isten asszonya, hogy kapcsolódj be valamilyen missziós tevékenységbe. Ő vezetni fog, és soha többé nem lesz már ugyanolyan az életed. Legyen mindannyiunk személyes mottója ez: „Olyan nő vagyok, akit az Úr fel tud használni.”

Loida Gulaja Lehmann