Április 3. - Isten a megmentő

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” – Zsolt 46:2

„Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenként zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.” – Zsolt 59:17

Csodálatos este volt. A nap utolsó sugarai fényesen ragyogtak a nyugati égen, és kellemes szellő simogatta arcunkat, amikor férjemmel együtt kimentünk sétálni a környékre. Az út felénél egy lejtőhöz értünk. Távolabb egy családot pillantottunk meg: két felnőttet és egy fiatal fiút. Úgy tűnt, a garázsban álló autó motorját vizsgálgatják. Amikor elmentünk mellettük, megfigyeltem, hogy a házból a garázsba nyíló ajtó tárva volt. Hirtelen egy hatalmas kutya viharzott el a család mellett és félelmetesen rám vicsorgott. Még távol volt, de én hangosan „Megállj!”-t kiáltottam. Erre a gazdája is felkapta a fejét. Azonnal visszahívták a kutyát, és erőteljesen beparancsolták a házba.

Annyira megijedtem, hogy remegve estem a járda melletti füves sávra. A férjem kissé előbbre volt, nem vette észre, hogy elestem. A garázsban állók nem siettek a segítségemre, csak kikiabáltak: „Minden rendben, asszonyom?” Pár perc múlva bementek a házba, és becsukták maguk mögött az ajtót.

Őszintén hiszem, hogy Isten védelmezett meg abban a pillanatban (lásd: Zsolt 59:17). Ha Ő nem állította volna meg a kutyát, megharapott vagy széttépett volna. Abban a pillanatban annyira rémült voltam, hogy elfelejtettem imádkozni.

Azonban még a nap elején, korán reggel kértem Istent, hogy vezessen, őrizzen és védelmezzen engem minden rossztól. Akkor válaszolt, amikor szükségem volt rá. Reggel az legyen az első dolgunk, hogy imában keressük az Urat, és kérjük szerető védelmét.

Köszönöm, drága Uram, hogy jelen vagy életemben, és segítesz, amikor bajba kerülök.

Kollis Salmon-Fairweather