Egység a sokféleségben (2. rész)

„Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok.” (1Korinthus 12,12–14)

Ha az egység osztatlan és töretlen teljességet jelent, akkor mi az egyformaság? Az egyformaság a változatosság vagy különbözőség hiánya. Ez nem úgy hangzik, mint Isten teremtése, ugye, a sokféle állattal, hópehellyel és emberrel? Pál rámutat, hogy bár sokféle részből áll, de az emberi test még mindig egy test – mindennel, amire a részeknek szükségük van… és mind együttműködik egymással. Így van ez Krisztus testével is. Vannak, akik magasak, mások alacsonyak. Mindannyian különböző színűek vagyunk, de még így is Krisztus testét, az egyházat alkotjuk. Akkor mit jelent, hogy legyünk egységesek a különbözőségben? Az egységet a sokféleségben egyformaság nélküli egységnek és töredezettség nélküli sokféleségnek írják le. Ez a megfogalmazás a – testi, kulturális, nyelvi, társadalmi, vallási, politikai, ideológiai és/vagy pszichológiai különbségek puszta toleranciáján alapuló – egységről egy sokkal komplexebb egység felé mozdítja el a figyelmünket, ami annak a megértésén alapul, hogy a különbözőség csak gazdagítja az emberi interakciókat! A sokféleségben levő egység szándékosan ötvözi az „azonosságot” a „változatossággal”. A menny azt szeretné, hogy egyháza minden személy egyediségét értékelje, és ünnepelje azokat az ajándékokat, amiket ők Krisztus testéhez hoznak. Mivel Ő teremtett mindannyiunkat egyedinek, nem mutogathatunk azokra az emberekre, akik nem úgy intéznek dolgokat, mint mi. „Nem az a fontos, amit lát az ember… az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16,7) Ezenkívül a Mindenható „a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik.” (1Korinthus 14,33) Miért ne ma fogjunk hozzá? Nézzetek körül, egyáltalán kikkel szoktatok találkozni. Mosolyogjatok rá valakire, akivel lehet, még csak nem is kerestétek a szemkontaktust, ha be vagytok zárva az egyformaságba. Ha együttműködünk, és nem versenyzünk egymással, vagy nem hasonlítgatjuk magunkat a másikhoz: akkor hozhatunk változást. Jézusban fogadjuk be a testében lévő többiek egyediségét. „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak.” (Kolossé 3,14–15)

Wilma Kirk Lee