A mennyei diplomaosztó

„Ama nemes harcot megharcoltam,  futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”  (2Timóteus 4,7)  

Trinidadban a magasba emelkedő Maracas-hegyek között van az alma materem.  Az egyetemi kuratórium tagjaként engem is meghívtak a 91. diplomaosztóra.  A testület azt tervezte, hogy az eseményt egy korábbi tűzvészben elpusztult  előadó helyett egy új létesítményben kell tartani. Sokan kételkedtek benne, hogy  időre elkészül az új épület. De az egyetem rektora ragaszkodott hozzá, hogy Istennel  minden lehetséges. Imával, kitartással és az Úr erejével az épület elkészült a  diplomaosztóra. Eksztázis kerített hatalmába, ahogy szemtanúja voltam az alkalom  nagyszerűségének. Történeteket hallottam arról, hogy viselték el a diplomázók  a nehézségeket, és nagy hitről tettek tanúságot céljaik elérése érdekében. Szemtanúja  voltam a nézők tapsolásának, akik a diplomázó évfolyammal együtt ünnepeltek,  akik között rokoni kapcsolatok is felbukkantak: apa és lánya, nagynéni és  unokahúg, fi útestvérek és egy négyfős család a szülőkkel.  Az auditórium befejezésének lehetetlennek tűnő feladatáról – és pár diplomázó  gondjairól és átélt nehézségeiről – a menny jut eszembe. A munkások fáradhatatlanul  dolgoztak az épület befejezésén, és a dekorálók hihetetlen hangulatot teremtettek,  ami arra emlékeztetett, hogy Isten most egy felséges otthont készít elő nekünk  a mennyben, amit „szem nem látott”. Az is eszembe jutott, hogy a megváltottak  is, mint a 2018-as évfolyam, nagy megpróbáltatásokat fognak átvészelni, de Isten  kegyelméből és irgalma által célba érnek.  Milyen hatalmas és dicső diplomaosztó lesz, mikor a földi diplomázó évfolyam  a királyok Királya és uraknak Ura előtt áll, hogy megkapja… de nem a diplomáját,  ami elenyészik, hanem a dicsőség koronáját, mely örökre megmarad. Nem a földi,  elromló diplomaosztós jelvényeket fogják viselni, hanem Krisztus igazságának palástját.  Ebben az évfolyamban lesznek családtagok, barátok, szerelmek és minden  kor üdvözültje, aki megharcolta a nemes harcot, és a hitet megtartotta. Micsoda  nap lesz az, mikor az e világi gondok véget érnek, és nem földi indulót fogunk  hallgatni, mint a „Pomp and Circumstance”-et Elgartól, hanem Mózes és a Bárány  énekét. Én alig várom már a diplomaosztó napját! És mi a helyzet veletek?  

Gerene I. Joseph