Április 2. - Uram, mentsd meg a családom!

„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, és könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” – 2 Krón 7:14

Isten azt szeretné, hogy a családtagok szeressék, segítsék, védjék és tanítsák egymást. Megajándékozott bennünket családdal, hogy soha ne legyünk egyedül. Tulajdonképpen Isten a szerető családok alapítója, melyekben minden családtag szereti egymást, egymásért dolgozik és mindig kész megbocsátani. Istennek az is célja, hogy a családok áldássá legyenek másoknak, és osszák meg az emberekkel a valakihez tartozás biztonságérzetét. Aggódva hallgatom, amikor egyesek arról panaszkodnak, hogy családtagjaik nem töltenek időt egymással, és nem sikerül kiépíteniük a családi kötelék biztonságérzetét. Ellen White írta: „A családi kötelék a legszorosabb, leggyöngédebb és legszentebb minden kötelék között a földön. Isten az emberiség áldásául szánta.” (Ellen G. White, A Nagy Orvos lábnyomán, 201. o.)

Amikor Sátánt lázadása miatt kiűzték a mennyből, elsőként a családot támadta. Ő ma is mindent megtesz, hogy gyermekeink figyelmét elvonja a családról és Isten ismeretéről. A családtagok számára semmi nem lehet értékesebb a gyermekeknél. Isten megígérte: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Péld 22:6)

Felnőtt koromban volt egy kedvenc családi sorozatom. Azt szerettem benne, hogy mindent együtt csináltak. Együtt ettek, együtt oldották meg a gondjaikat, támogatták egymást, együtt mentek a gyülekezetbe. Nekik is voltak gondjaik, de megoldották azokat, és nem seperték a szőnyeg alá. Sem a szülők, sem a gyermekek nem voltak túl büszkék ahhoz, hogy bocsánatot kérjenek, ha valamivel megbántották egymást. Sajnálatos módon azonban a valós életben sok családban nem bocsátják meg egymás hibáit, és nem oldják meg a gondokat.

Nemrég láttam egy vendéglőben egy fiatal édesapát három kisgyerekkel. Megfogták egymás kezét, és hosszan imádkoztak evés előtt. Ez annyira meghatott, hogy nem hagyhattam szó nélkül. Odamentem, és bátorítottam az édesapát, hogy nevelje továbbra is istenfélelemben a gyermekeit.

Bátorítlak mindnyájatokat, hogy a családdal töltött minden percet változtassátok örökké tartó kedves emlékké.

Camilla E. Cassell