Kisbaba a nő zsebében

„Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek:  én te rólad el nem feledkezem.”  (Ézsaiás 49,15)  

A káplánunk egy remek történetét mesélte el nekünk imáról, hitről és rezilienciáról, ami akkoriban esett meg, mikor lelkészként Jamaicában szolgált.  Úgy tűnt, egyik egyháztagja elment a megyei kórházba, hogy megszülje a kisfi át.  Hosszadalmas és komplikált volt a szülés. A csecsemő születése után az orvosok  attól tartottak, hogy vagy nem marad sokáig életben, vagy csak vegetálni fog. Az  anya (akit nevezzünk Berthának) hitetlenkedve egyszerűen becsomagolta drága  kisfi át valami ruhába, a zsebébe csúsztatta, és elhagyta a kórházat. Senki se merte  megállítani.  Otthon, ahol többi 12 gyereke játszott, Bertha egy kád vízbe beáztatta az összekoszolódott  ruháját, és elkezdte mosni. Mikor a barátok a babáról kérdezték, akkor  jutott eszébe, hogy a kisbaba még mindig a ruhája zsebében van. Bertha buzgón  imádkozva kivette az aprócska gyereket a zsebéből, felmelegítette és megnyugtatta,  és kérte az Urat, hogy őrizze meg az életét. A kissrác pár kórházi látogatás és vérátömlesztés  után gyarapodni kezdett. A nagy Orvos jobban tudta, mint a többi  doktor. Neki gyógyulás van a szárnyai alatt. Bertha soha nem hagyta abba az imádkozást.  Igazából akkor is imádkozott, mikor elkísérte a fiát és a testvéreit az általános  iskolába. Imádkozott, mikor a fiú befejezte az egyetemet. Még mindig imádkozott,  mikor lelkészként kezdett dolgozni egy gyülekezetben. Mikor elmeséltem  ezt az elképesztő történetet a barátnőimnek, akik maguk is édesanyák voltak, ők  kétkedve fogadták. A mai Igét idézték, de kifelejtették az utolsó fél mondatot: „én  akkor sem feledkezem meg rólad”. Bertha viszont nem hagyta ki a szeretet e fontos  sorát. Ő megélte ezt az igazságot.  A történeten gondolkodva egy ihletett szakaszhoz fordultam, amit kívülről meg  szoktam taníttatni a főiskolásaimmal: „Az imádság megnyitja a szívet Isten felé,  ahogy egy barát felé… Az ima nem az Urat hozza le hozzánk, hanem minket emel  fel őhozzá.”* Bertha életében felizzottak ezek az ihletett sorok. Élete imától zengett.  Az ima és a hit volt szeretettel teli lelki elbeszélésének két horgonya. Egyszerű, alázatos  hite minden tettét körülölelte.  Bertha imaharcos volt.  Hogy mutathatunk be ehhez hasonló hitet?  

Glenda-mae Greene  

* Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Pacific Press Publishing Ass., Nampa, Idaho, USA,  1999, 68. o.