Április 1. - Április elsejei sürgősség

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” – Fil 4:6-7

Az egyik évben, április elsején éppen vakáción voltam. Szokatlanul viharos, esős idő volt. Két nappal korábban érkeztem haza St.Thomas-ba, hogy elkísérjem beteg édesanyámat, akit az ottani sürgősségi osztályról légi mentővel szállítottak át egy floridai kórházba.

Mivel légzési nehézségei és szívritmuszavara volt, intubálni kellett az út idejére. Állapotát egy tüdődaganat okozta, amely lehetett jóindulatú, de rákos sejtek tömörülése is. A repülőtér felé vezető úton a mentőautónk kielőzött egy másikat, amely egy közlekedési baleset helyszínére sietett.

Bár a heves eső miatt nem tudtunk azonnal beszállni az aprócska gépbe, az egészségügyi személyzet betakarta anyát, így nem ázott meg, és sikerült szárazon beemelni a repülőbe. Én a másodpilóta mögé ültem, édesanyám hordágya mellé, a három orvossal szembe. A kis gépen nagyon szűk volt a hely. Imádkoztam, miközben a repülőgép áttörte az esőfelhők vastag rétegét, és kiért a napsütésre. Megköszöntem Istennek a sikeres felszállást. Elmélkedésemből éles, sípoló hang riasztott fel. Édesanyám légzésfigyelő gépe kikapcsolt. A nővér megütögette néhányszor a gép oldalát, míg újra beindult, de hamarosan megint leállt. Megpróbálták kicserélni a hibás kábelt, de sajnos nagyon beszorult. Az orvosok, a másodpilóta és végül a pilóta is megpróbálta meglazítani, de sikertelenül. Végül a nővér kézipumpával próbálkozott, de sajnos még csak két és fél órát tettünk meg a négy-öt órás útból.

Uram, Te megígérted, hogy nem adsz nehezebb próbát, mint amit elviselhetnék. Kérjem, hogy forduljunk vissza? Álljunk meg Puerto Ricóban? Isten békéje elárasztotta szívemet. Nyugodt maradtam, így folytattuk az utat. Csodával határos módon édesanyám szívverése egyenletes maradt a következő három órában.

Ma édesanyám jól van, vidám és életerős, de súlyos tüdőgyulladása miatt három hétig lélegeztető gépre kapcsolták, majd hónapokig lábadozott.

Kívánom, hogy Isten békéje árasszon el mindannyiunkat, amikor az élet viharaiba kerülünk.

Wanda Van Putten-Allen