A meddő és a béranya (2. rész)

 „Mert fogada Sára az ő méhében, és szüle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala neki az Isten.” (1Mózes 21,2)

Ezután Isten ígérete beteljesedett. Sára rájött, hogy teherbe esett! Mikor meghallotta, hogy az Úr fi út ad neki, csúfondárosan lelkülettel kinevette, mert már olyan messze volt a gyereknevelő évektől – de Ő mégis megadta neki. Most már volt oka a boldog nevetésre. Izsák születése után féltékenység uralkodott el Sára és Hágár között fiaik miatt, akiknek ugyanaz az ember, Ábrahám volt az apjuk. Sára már megbánta korábbi türelmetlenségét, és Ábrahámnak panaszkodott. De a férfi ráhagyta, oldja meg ő a dolgot. „A te rabnőd” – mondta neki. Erre Sára elkergette Hágárt és Izmaelt, hogy éljenek a sivatagban. Bár Ábrahámnak fájt Sára döntése, elküldte őket (étellel és vízzel). És Isten újra odament Hágárhoz, és ígéretet tett neki, hogy nagy nemzetté teszi Izmaelt, csakúgy, mint ahogy megígérte Ábrahámnak Izsákkal kapcsolatban. Izsák és Izmael lábnyomai is tényleg ott maradtak a világban. Utódaik révén hatalmas nemzetek jöttek létre, DNS-ükben azonban, bár testvérek voltak, mégis megvetés és háború van. Ha Sára elfogadta volna a hibáját – és ha Hágár elfogadta volna az osztályrészét… Mindketten azt akarták, hogy az ő fiuk foglalja el az első helyet Ábrahám szívében, és legyen az ígéret gyermeke. Igen, még mindig szimpatikus nekem Hágár. Hatással volt a történelemre, mert egy jogfosztott rabszolga volt. Legtöbbünk soha nem tudja meg, milyen rabszolgának lenni, de szerencsére itt van nekünk ez az igaz bibliai történet, hogy utat mutasson türelemből, és hogyan várjunk Isten időzítésére, hogy hozzunk helyes döntéseket, és hogy fogadjuk el a kölcsönös szolgaság szerepét. Természetesen Isten nem azt akarja, hogy olyan értelemben legyünk rabszolgák, mint Izrael gyermekei voltak Egyiptomban, de a másoknak való szolgálat fontos kérdés. Jó, hogy keresztényként jogunk van dönteni a szolgálatról. Elvégre a Szentírás Jézus saját szavaival tárja fel, hogy Ő szolgaként jött erre a földre. Máté 20,27–28-nál olvassuk: „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Minden, amit Krisztus kér, az a szolgálatunk. Ő a példaképünk ebben, és szolgálhatunk neki, ami által jogunk lesz a királyságához. Kérdezzük meg az Urat: „Ma kinek szolgálhatok, és milyen minőségben?”

Betty Kossick