A meddő és a béranya (1. rész)

„És Szárai, az Ábrám felesége nem szüle neki; de vala neki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.” (1Mózes 16,1)

Bevallom, mint nő erős szimpátiát érzek Hágár iránt. Osztályrésze: jogok nélküli rabszolgaság volt. Bár némelyeknek a rabság tetőt jelentett a fejük felett, és ételt a gyomrukban tekintet nélkül a szolgai életre. Lehet, hogy rabnőként nem is volt olyan rossz élete? Hágárnak mégsem volt igazán más választása, mint alárendelni magát az idős Sára követelésének, hogy aludjon együtt Sára férjével, Ábrahámmal, legyen béranya, és remélhetőleg szüljön fi úgyereket Ábrahámnak. Sára meddősége kulturális monokliként zaklatta őt: szégyenkezett miatta. Biztos azt gondolta: Mit gondolhatnak az emberek rólam? Szégyent hozok Ábrahámra. Szerette a férjét, és úgy érezte, muszáj megoldania a helyzetet. Ábrahám keze valószínűleg sokszor megremegett a jelenlétében, miközben finom lakósátrukban járkált Istenhez könyörögve: Miért, Uram, miért nincs fiú, miért nincs örökösöm? Sára végül azt találta ki, hogy már elég ideig volt türelmes, és várt Istenre. Már biztos nem nyitja meg a méhét ilyen idős korban. Azt szerette volna, ha boldog lesz a férje. De nem volt az. Emiatt Sára se volt boldog. A vagyonos Ábrahám családjához sok szolga is tartozott. Sárának bőségesen volt kik közül választania, mikor Hágár mellett döntött. Egyiptomi rabszolgalánya nyilvánvalóan bebizonyította, hogy képes méltó utódot adni Ábrahámnak, mert egészséges, erős, fizikailag jó megjelenésű, intelligens volt, és sok megfelelő jellemtulajdonsággal bírt. Sára jól tudta, mit tesz, mikor egy nála alacsonyabb rangú nőt választott maga helyett, hogy fiút szüljön. Így hát megfogant Izmael, Hágár gyereke, Ábrahám fia. Ábrahám örült neki, noha kétségkívül azt kívánta, bárcsak Sáráé lenne a gyerek. Végülis ő volt ifjúsága felesége, akiről azt remélte, gyerekeket szül neki. Sajnos Hágár büszke lett terhességére gazdag urától, aki magas társadalmi helyet töltött be. Valószínűleg még arra is gondolt, hogy egy nap majd átveheti a korosodó Sára helyét. Sára nem viselhette el Hágár jelenlétét, és olyan undokul bánt vele, hogy Hágár világgá ment. De Isten irgalmasan megjelent Hágárnak, és megmondta neki, alázza meg magát, és menjen haza szolgálni. Egykor majd sok utóda lesz. Mikor csalódottságunkkal küzdünk, még akkor is bízhatunk az Úrban, és mint Hágár, engedelmeskedhetünk a parancsának. Neki mindig van egy terve, ami a legnagyobb javunkat szolgálja.

Betty Kossick