Találkozás egy idegennel

„És megadá nekem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.” (Nehémiás 2:8)

Gyönyörű, őszi nap volt Észak-Karolinában. A levelek már ragyogó zöldből vibráló sárgára, narancssárgára és vörösre váltottak. Úgy döntöttem, kis időre kimegyünk a házból a két gyerekemmel. A kicsik azonnal játszani kezdtek a lehullott levelekben. Leveleket gyűjtöttek, kis dombot építettek, hogy beleugorjanak, és fára másztak. Kis idő múlva el akartam sétálni az utcában lentebb lévő postaládához. A gyerekek séta közben a lehullott leveleket rugdosták. Előttünk egy idegen tűnt fel, és ránk kiáltva megállított, hogy ne menjünk közelebb. Még soha nem láttam azelőtt ezt a férfit, és csodálkoztam, minek kiabál ránk, és miért állít meg minket. Észak-Karolina változatos vadvilágáról ismert, beleértve a rézfejű mokaszinkígyót is. Ezek mérges kígyók, és komoly fájdalmat okoz a harapásuk. Soha nem láttam egyet se az udvarunkon, de barátaink fiát már megharapta egy az egyik közeli utcában. Az idegen idekiabálta, hogy rézfejű mokaszinkígyó van a járdánkon, de ő majd elintézi. Néhány pillanattal később odalépett hozzánk, és szólt, hogy gondoskodott a kígyóról, lehetővé téve, hogy odamenjünk a postaládához. Nem készültem fel aznap a találkozásra egy ilyen kígyóval a járdán. Egészen elvarázsolt a nap szépsége és a gyerekeimmel töltött idő. De egyenesen a kígyó útja felé sétáltunk volna, ami a levelek között napozott szemünk elől elrejtőzve. Noha már évek óta azon a környéken éltünk, és a szomszédaink többségét ismertük, akkor találkoztam először és utoljára azzal a férfival, aki megmentett bennünket a kígyótól. Azelőtt soha nem láttuk. És azóta sem. A gyerekeimmel hálát adtunk Istennek, hogy velünk volt, és egy idegent küldött az utunkba, aki megmentett minket egy potenciálisan végzetes találkozástól. Zsoltárok 91,11–14 ígéretei mindannyiunknak szólnak ma. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged… Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt.” És tényleg így tesz az Úr!

Beatrice Tauber Prior