Csak így

„Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. ” (Lukács 10,27)

Itt volt az ideje új bútort venni új lakásunkba, miután kidobtuk, amit 15 évig használtunk. Ezért Samuel, az egyik gyülekezeti testvér elvitt az áruházba megkeresni, amire még szükség volt. Aztán mivel neki vissza kellett mennie dolgozni, így tömegközlekedéssel kellett hazajutnom. A megállóban barátságosan köszöntem egy idősebb férfi nak. Ő széles mosollyal megkérdezte: „Ön is a 24/b-s buszra vár?” „Igen, uram” – válaszoltam visszamosolyogva rá. Mikor megjött a busz, rájöttem, hogy nincs nálam aprópénz buszjegyre. Alig járok busszal, általában minden nap autóval megyek. Az idősebb férfi, akivel csak az imént találkoztam, látta, ahogy kétségbeesetten keresgélek a pénztárcámban. Egyszerűen átadta nekem az ő jegyét. Rosszul éreztem magam, hogy megfosztottam a jegyétől, így adtam neki egy 20 dolláros csekket. Visszautasította, nem fogadta el. Mivel a többi utas sem tudott váltani nekem pénzt, nem tehettem mást, mint hogy elfogadjam, és a kedves ember jegyét használjam. Igen, ez ismét megtörtént. Új barátot találtam – csak így! Ez az aranyos nagypapa megnyitotta a szívét előttem, csak mert én ráköszöntem. Úgy tett, amit Krisztus is tanácsolt nekünk a mai Igében: gondoskodjunk a felebarátainkról. Mi történt volna, ha elnézek a feje fölött? Azt mondom, barátaim, jobban szeretett engem önmagánál, mikor nekem adta az egyetlen jegyét, és aztán ki kellett fizetnie a saját útját. És csupa mosoly ült az arcán, ahogy többször is megismételte: „Ne aggódjon, aranyos, minden rendben van.” Tegyük meg, te és én, ugyanezt másokért (lásd: Lukács 10,37). Hosszú ideig tartott a buszút. Mikor megérkeztünk a célállomásomhoz, azt mondtam a jótevőmnek: „Köszönöm, és Isten áldja!” Erre ő melegen megszorította a kezem, és elismételte: „Ne aggódjon, kedvesem!” Nektek és nekem is ilyen nagy szívünk van, mint ennek az embernek, aki segített rajtam? Biztos vagyok benne, hogy egy nap az Úr majd megáldja a kedvességéért, ahogy megmondta. Mert mikor másokon segítünk, Jézusnak segítünk (Máté 25,40). Barátaim, mosolyogjatok ti is, mint ez a férfi. És, ó, ne felejtsetek el köszönni!

Mabel Kwei