Figyelj és engedelmeskedj

„Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” (Példabeszédek 1,33)

Van egy 15 hónapos kislány kutyám, Cinnamon (’fahéj’), egy gyönyörű yorkie poo, fekete, barna, arany és bézs többszínű szőrrel. Nagyon hűséges kutyus, és jó társaság is a drága szíve. Szeret a férjem közelében vagy mellém leülni, és gyorsan jön utánunk, ha egyikünk átmegy egy másik helyiségbe, vagy kimegy a konyhába nasiért. Közben egy kisördög is, ellopja a TV távirányítóját, zoknikat vagy bármit, ami elég alacsonyan van, hogy elkapja. Több mint két nyugdíjasra van szükség hozzá, hogy megküzdjenek vele, de mi szeretjük őt, és reméljük, még változik a viselkedése. El se tudnánk képzelni az életet nélküle. Nemrég lett ivartalanítva Cinnamon. 3 napos fájdalomcsillapítózással és szigorú lábadozási utasításokkal hoztuk haza a műtét után: ne sétáljunk vele sokat az első 10–14 napon, ne engedjük nagyon vadulni játék közben, ne hagyjuk, hogy nyalja a sebet, és segítsünk neki a lépcsőzésnél. Egy örökmozgó kutya mindig csinál valamit, így eléggé aggódtunk, hogy fogjuk követni az utasításokat. Az első 2 napban feküdt, nem evett, nem ivott vagy nem ugatott, így azt gondoltuk, ez könnyű lesz. Nem sokkal később már fel-le szaladt a lépcsőn, mint előtte, ugrált a kanapéról, és rohant az ablakhoz, hogy megugassa a járókelőket, és minden mást csinált, ami meggyötörte a hasát. Próbáltuk előre kiszámolni a mozdulatait, hogy elriasszuk azoktól, de nem sikerült. Neki csak az járt a fejében, mit és mikor szeretne csinálni. Nem figyelt ránk, nem engedelmeskedett, és műtét ide vagy oda, nem hagyta ki a kedvenc dolgait. A felépülése idején Will és én értékes leckét vettünk életről, gyógyulásról és olyan szabályokról, hogy tartsuk biztonságban magunkat. Jó életünk van, de néha a nagy Orvosnak operálnia kell, hogy megbirkózzon a bűneinkkel. Isten tanácsokat is ad a gyógyuláshoz: mert aggódik az egészségünk, boldogságunk és életminőségünk miatt. Hamar rájövünk, hogy nem vagyunk hajlandóak már úgy csinálni a dolgokat, ahogy szoktuk, így az óvatosságot félretéve és az esetleges hátrányokat figyelmen kívül hagyva visszatérünk a régi útjainkhoz: nem vagyunk tisztában vagy nem törődünk azzal, milyen ideiglenes vagy maradandó károk történhetnek. Még akkor is, ha Isten a közelben van, hogy vigyázzon ránk, azt csináljuk, ami nekünk tetszik, nem engedelmeskedve a figyelmeztető jeleknek, és elengedjük a fülünk mellett a javunkra adott utasításokat. Urunk, segíts, hogy ismerjük és elfogadjuk mennyei instrukcióidat, hogy kövessük kezed vezetését, és mindig hálásak legyünk a szeretetedért!

Iris L. Kitching