A kiemelt hír

„És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.” (Máté 8,3)

Gyerekkoromban újságot olvastunk, riportokat néztünk a TV-ben, és rádiót hallgattunk. Így értesültünk a hírekről. A mai szociális média, mobiltelefonok és az internet által folyamatosan, rögtön kapunk híreket. Hogy megváltoztak a dolgok mára! El tudjátok képzelni, milyen lett volna Krisztus szolgálata idején, ha míg Ő csodát tesz, a TV-ben vagy a telefonotokon megjelenik a figyelmeztetés a kiemelt hírről? Mialatt Lázárt visszahozza az életbe, mi már élőben láthattuk volna. Vagy láthattuk volna a vérfolyásos asszony arcán az örömöt, aki meggyógyult, mikor hittel megérintette Krisztus ruhájának szélét. A Megváltó tanítványai is látnák a csodákat, átélnék az életükben azokat a csodákat, és figyelnék, ahogy mások élete megváltozik attól, hogy Jézussal találkoznak. Mikor felvesszük a Bibliánkat, és Isten Igéjét olvassuk, mi is „látjuk” ugyanazokat a csodákat kibontakozni, miközben tapasztalatot szerzünk vele, aki átalakítja az életeket. Majd megtapasztalhatjuk a csodát: megváltoztatja a mi életünket. A tanítványok – és azé a sok emberé, akiről a Biblia beszél – Krisztus iránti lelkesedése mindmáig fennáll évezredek óta. Jézus halála és feltámadása után a tanítványok életük hátralevő részét azzal töltötték, hogy másoknak elmondták a jó hírt az Üdvözítőről. Azok pedig másoknak is elmondták. Ezért van jelen manapság a mi életünkben is ugyanez a lelkesedés, álmélkodás és tiszta öröm, mikor hozzá jövünk, és aztán erről beszélünk másoknak. Némelyeknek, akik más országokba utaznak Istenről beszélni, olyan árat is kellhet fizetni ezért, mint a régmúlt idők tanítványainak: üldözést, amiért az Ő nevéről beszélnek. Még a nyomorúság sem tántorította el őket attól, hogy beszéljenek az embereknek az Egyetlenről, aki anynyira szeret téged és engem, hogy lejött a mennyből megmutatni nekünk Isten arcát. Szóval ha legközelebb egy másik kiemelt jelentőségű történetet hallotok a hírekben, ami sajnos valószínűleg nem lesz jó hír, gondoljatok arra, hogy egy nap ezeket a híreket felváltják e szavak: „És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21,4) Akkor tudok majd szeretettel és hálával felelni neki: „Köszönöm, Uram!”

Jean Dozier Davey