A Titanic

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21,4)

Legalább egyszer megnéztem a Titanic című fi lmet, mióta 1997 decemberében megjelent. A fi lm jó értékeléseket kapott a különböző társadalmi osztályból származó fi atal pár szerelmi története miatt, ami a Titanic valóságos, sorsszerű első tengeri útja hátterén játszódott 1912 áprilisában. A fi lmet megnézők nagy része valószínűleg jobban megsiratja a képzeletbeli hős elvesztését, mint annak az 1500 valós léleknek, akik belevesztek a jeges Atlanti-óceánba, mikor a hajó jéghegynek ütközött. Nemrég nyaralás közben eljuthattam a nagy Titanic Múzeumba a Missouri állambeli Bransonban (USA). A férjemmel, míg végigsétáltunk a múzeumon, számos emberről olvastunk a hajón, videókat és azt a falat néztük meg, ahol a fedélzetről mindenki nevét feltüntették: az első-, a másod- és a harmadosztályról és a személyzetét. Hirtelen minden, ami csak „szórakozás” volt a filmben, valósággá állt össze előttem. Aznap este újra megnéztük a filmet. Még ha 3 óra 15 perc hosszú is, szerettem volna még egyszer megnézni az aznapi múzeumi élményeim fényében. A film közben mindent tényt leellenőriztem, amit csak aznap korábban láttam, olvastam, hallottam és megtapasztaltam. Már képes voltam bizonyos dolgokat megkeresni és más részleteket megérteni filmnézés közben a felmérhetetlen emberi tragédia lencséjén keresztül – nem csak a szerelmes történet szempontjából. Képes voltam rálátni a történetre, mintha először tenném, és nem csak szórakozásként, hanem inkább, mint egy hatalmas tragédiaként, ami sok családot hagyott fájdalmak között. A film befejezése után több mint 10 percen át sírva gyászoltam, ahogy átéreztem az esemény fájdalmát és szörnyűségét. Az akkori élményem óta két másik dologra is rájöttem, mélyebben, mint valaha. Először is, hogy Jézus szeretetének nincs határa – ahogy a pár szerelmének volt. Az Ő szeretete minden akadályt legyőz, ami távol tartotta volna Őt attól, hogy meghaljon értünk a kereszten. Másodszor mikor személyesen is megtapasztaljátok Krisztust – ahogy én is megtapasztaltam a Titanic Múzeumot aznap, mikor a történelem életre kelt előttem –, minden más lesz. Megváltozik, ahogy láttok, ahogy kapcsolódtok másokhoz, és ahogy éltek, mert Isten és a szeretete már sokkal valóságosabb számotokra.

Nadine A. Joseph-Collins