Nem valószínű

„Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nekem.” (2Sámuel 22,3)

Miután a doktor átnézte világtalan férjem orvosi papírjait, bejött a szobába, és bemutatkozott. Alaposan szemügyre vette a férjemet, és értetlen tekintettel mondta: „Maga nem úgy néz ki, mint aki készen áll a hospice-ra.” Sokkolt a kijelentése. Az orvos rengeteg kérdést tett fel a férjemnek. Majd kijelentette, hogy csináltat pár CT-felvételt az agyáról, hogy lássa, tehet-e még valamit. Tudjátok, a férjemet mentő szállította be a sebészeti intenzív osztályra. Az ügyeletes idegsebész bejött a szobába, és így szólt a férjemhez: „Átnéztem a röntgenjeit. Semmiképpen nem operálhatom meg a kora és más egészségügyi gondok miatt.” Úgy éreztem, a doktorban nem volt semmi együttérzés iránta. Sírva mentem ki a kórteremből, és azon gondolkoztam, most mihez kezdjünk. Mondtam a fiamnak, hogy az apja így nem tud élni. A fiam vigasztalóan azt válaszolta: „Minden rendben lesz. Csak bíznunk kell Istenben.” A férjem három napig maradt az intenzíven, majd átvitték a neurológiára. Aggódtam, elfáradtam és összezavarodtam. Pedig az Úrnak végig volt egy terve. Aztán megérkezett az idegsebész „angyal”, és azt mondta: „Egyszerűen nem hagyhatom így a férjét, mikor hiszem, hogy segíthetek rajta.” Miután átnézte a CT-felvételeket, megmutatta nekem is a telefonján, és elmagyarázta, mit lát, és mit tehet. Kértem, mondja el a gyerekeinknek is ezeket. Így beszélt a fiainkkal. Ők megértették a helyzetet, és egyetértettek a műtéttel. Mikor a sebész kezdett előkészülni a műtétre, azt mondogatta nekem: „Legyen hite.” Ki volt ez a férfi? Honnan jött? A sebésszel néhány szentírási idézetet cseréltünk ki, és Isten szeretetéről beszélgettünk. Ő folyamatosan bátorított a hitemben. A műtét jól alakult. Az idegsebész elégedett volt a férjem felépülésével, noha két hetet kellett a rehabilitációs osztályon töltenie még a hazatérése előtt. Összesen 25 napig voltunk kórházban. Mikor eljöttünk, egy csomó eszközt kaptunk, amit csak pár napig használt a férjem. Hálás szívvel nézek a férfira, aki 53 éve a férjem, mosolyogva, figyelemreméltó gyógyulásában sütkérezve – ami szembement minden valószínűséggel. Isten sziklánk, gyógyítónk és orvosunk volt. Ő tudja, mire és mikor van szükségünk, még mielőtt kérjük vagy elgondoljuk.

Elaine J. Johnson