Igazi imádság

„Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.” (Lukács 11,1)

Mindig szoktam ezen merengeni: Milyen az igazi ima? Imádkozunk dolgokért, és mikor megkapjuk (vagy nem), abbahagyjuk a könyörgést? A Biblia leírja, hogy Jákób küzdött Istennel, és azt mondta: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Ne feledjük, Jákób is olyan bűnös volt, mint mi. Kijátszotta bátyját az elsőszülöttségi jogból. Mikor találkozunk Istennel, az életünk mégsem lesz többé ugyanolyan. Nekünk is, Jákóbhoz hasonlóan, küzdeni kell imában az Úrral, és addig abba nem hagyni, míg meg nem áld. Az ima nem valami stratégia, amivel megkaphatunk ezt vagy azt a mennytől, vagy elnyerhetjük az áldásokat. Inkább ez egy eszköz, amivel elmélyíthetjük a bensőséges kapcsolatot a Teremtőnkkel. Barátilag beszélünk bele, megnyitva előtte a szívünket és beszélgetés által kapcsolódva össze vele. A titkos ima vallásunk lelke. Dicsőítjük Őt, és megosztjuk vele a félelmeinket és titkos vágyainkat, valamint sikereinket is. Közülünk milyen sokan futnak oda gyorsan a barátaikhoz, mikor kihívással szembesülnek (akiknek nem is igazán érdekük a mi jólétünk), hogy elmeséljük nekik félelmeinket vagy álmainkat? Isten legyen az első, akivel megosztjuk, ami a szívünkben él. Folyamatosan imádkoznunk kell. Soha ne felejtsük el, hogy az ima nem hozza le az Örökkévalót hozzánk, hanem minket emel fel hozzá. Az ima kulcsot jelent hitünk erősítéséhez is. Az imádkozás nélküli élet üres. Nem, az imára nem mindig érkezik úgy válasz, ahogy azt mi szeretnénk, de Isten igazán szívén viseli a sorsunkat. Ő nem ad meg mindent, amit csak kérünk, hanem azokkal áld meg, amire szükségünk van. Tehát ha azt feleli: „nem”, vagy hogy „várj még”, ne aggódjunk, mert a java még hátravan. Azért imádkozom, ahogy áthaladunk az életen a világ minden kihívásával szembesülve, hogy közelebb kerüljünk hozzá, mint valaha. A mi generációnk korrupt, erőszakos, tiszteletlen és igazságtalan a szegényekkel. Egyaránt nő a válások aránya és az erkölcstelenség, de sokan ezt normaként fogadják el. Valójában a válások aránya és az erkölcstelenség már annyira elhatalmasodott, hogy sokan nemcsak normálisnak, hanem elfogadhatónak is tartják. Úgy tűnik, a világ katasztrófával néz szembe. Szóval mennyivel nagyobb szükségünk lehet az imádkozásra… mielőtt túl késő lenne? Így imádkozom most: Uram, taníts meg minket imádkozni, és találj kedvesnek a szemedben. Bűnt követtünk el, és szűkölködünk országod dicsőségében. Kérlek, irgalmazz nekünk, Jézus. Ámen!

Deborah Matshaya