Aggódás a semmi miatt

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6–7)

Semmiért ne aggódjatok. Semmiért. A gyereketekért se, a házasságotokért se, a munkátokért se, a súlyotokért se, a pénzügyeitekért sem, a barátságaitokért se. Elég nehéz kihívást adott ezzel Pál, nem igaz? Főleg ilyen világban, ahol egyre több szorongás, félelem és aggodalom van. Noha imádkozunk azokért a dolgokért vagy emberekért, amikért/akikért aggódunk, de mégis szorongva megyünk tovább. Mi ez a megígért, páratlan békesség akkor? Először is Pál jelen idejű aktív cselekvésként ír arról, hogy „semmi felől ne aggódjatok”. Nem azt mondta, hogy „ne aggódjatok, csak legyetek boldogok”. Nem arra hív, hogy soha semmiért ne aggódjunk. Arra hív el, hogy ne éljünk aggodalmas állapotban. Emellett figyeljük meg Pál szavait, amit arra használ, hogy érjük el ezt: imádság, könyörgés, hálaadás, kérések. Az apostol azt mondta, hogy többet tegyünk annál, mint hogy csak elmondjuk a kéréseinket az Úrnak. Felvázolta az imádkozás módját, ami megteremti az értelmet meghaladó békét. Ima: A szó azt az érzetet kelti, hogy áhítattal jut Isten elé. Dicséret. Kezdjük az ima idejét Isten dicsőítésével. Emlékezzünk arra, ki Ő, és mit ígért. Isten az Atya. A világegyetem ura. Teremtő. Jó terve van, örök szeretettel szeret minket, és soha nem hagy el, sem nem hagy cserben. Könyörgés: A saját szívünkért megy fel a Mindenhatóhoz. Alávetjük neki magunkat. Az Ő akarata legyen, ne a mienk. Ebben benne van az önátadás és hogy kérjük: Lelke töltsön be minket. Hálaadás: Mielőtt kérnénk, mondjunk köszönetet. Nem azt várja el tőlünk, hogy mindenért hálásak legyünk, hanem hogy mindenkor. Keressük, miért lehetnénk hálásak. Ő jobban szereti a gyerekeinket, mint mi. Megígéri, hogy soha nem hagy el, sem nem hagy cserben. Többet akar adni, mint amit álmodni vagy elképzelni tudunk. Kérések: Miután a dicsőítés által visszaemlékezünk, ki Isten, alárendelve neki a szívünket és hálát adva az ígéreteiért és hűségéért – vigyük a kéréseinket az Úr elé. Mikor úgy imádkozunk, ahogy Pál kérte, megváltozik a perspektívánk. Arra emlékeztet minket, hogy Isten nagyobb a csatánknál. Ő kézben tartja a dolgokat. Tudja kezelni őket. Nem lepődik meg rajtuk, és nem adja meg magát nekik. Képes életünk legrosszabb pillanatait megragadni és megfordítani, valami széppé átalakítani. És akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket (az érzéseinket) és az értelmünket (a gondolkodásunkat) Krisztus Jézusban.

Tamyra Horst