2022. január 26., szerda
Milyen közel van a vég?
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr.” (Jeremiás 17,7)
Deborah részt vett pár próféciákról szóló bibliaórán, amit a férjem tartott Texasban. Olyan nő volt, aki sok mindenbe bekapcsolódott. A szomszédja, az egyik barátja nem örült, hogy nem lehetnek együtt. Ezért Deborah elhívta Kathyt, hogy jöjjön el vele a találkozókra. A 4. alkalom témája az volt: „Milyen közel van a vég?” Az óra végén megkértük a jelenlevőket, emeljék fel a kezüket, ha szeretnék elfogadni Jézust, és készen állnak a visszatérésére. Kathy és sokan mások is elfogadták a felhívást. A társasházukhoz hazafelé tartva Kathy nagyon örült, amiért elment Debbel, és megújította a szövetségét Krisztussal. „Holnap este is vissza akarok menni” – mondta Deb. Másnap Deborah hívta Kathyt. Nem vette fel. És nem is ment az ajtóhoz, mikor a nő megállt, hogy elvigye a találkozóra. Péntek este Deborah rendőrautókat látott Kathy épületénél. Nemsokára megtudta, hogy barátja váratlanul álmában meghalt aznap éjjel a bibliaóra után, ahol megújította a szövetségét Jézussal. A megemlékezésen Deb beszélt a családnak Kathy utolsó néhány órájáról. Bátorította őket, legyenek készen együtt tölteni az örökkévalóságot a Megváltóval. A szertartás után egy családtag elmondta nekem, mekkora szüksége volt a családnak arra, hogy halljanak Kathy utolsó óráiról és döntéséről. Nem tudhatjuk, mikor zárjuk le a szemünket, de Kathy következőnek Jézus arcát fogja megpillantani! 1Thesszalonika 4,16–17 arra emlékeztet, hogy „maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk”. Minden nap használjuk ki a lehetőséget, és újra ajánljuk fel az életünket Krisztusnak. Senki sem tud pontos választ adni a kérdésre: „Milyen közel van a vég?” Dávid, Istenről beszélve, mégis ezt a bizonyosságot és vigaszt hagyta nekünk: „Rejtekhelyem és pajzsom vagy, Igédben reménykedem.” (Zsoltárok 119,114)
Rita Kay Stevens