Válasszuk a bővölködő életet

„… én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (János 10,10)

Pedagógusként mindig elámulok azon, ahogy a tanulók elsajátítják az életre vonatkozó leckéket. Majdnem 15 éve tanítok, és kétségtelenül mindig van egy olyan diák, aki aszerint dönt, ami nem érinti őt jól. Néhány éve, mikor középiskolában dolgoztam, volt egy magatartás-zavaros tanulónk. Mindegy, hányszor került bajba, mintha ez a srác nem tanulta volna meg a leckét. Ha épp nem lógott el az óráról, vagy cigizett a suli mögött, akkor az osztálytársaival verekedett. Egy ideig hetente legalább egyszer felfüggesztették. Miután pár héten át fel volt függesztve egy csomó ügy miatt, az anyja az iskolát kezdte vádolni, hogy pikkelünk a fiára. Amikor már tizedjére megtörtént, az egyik férfitanárunk eldöntötte, hogy elmegy hozzájuk beszélni a sráccal. Azt remélte, hogy kapcsolatba lép a tanulóval, és megváltoztatja a fiatalember életét. De a fiú viszszautasította a beszélgetést a tanárral, és az anyukája felszólította, hogy hagyja el a házat. A pedagógus csalódott volt, és fájt neki az eset. Mi is gyakran viselkedünk így Istennel. Ő folyton felkínálja az üdvösséget, mi mégis elutasítjuk, hogy beszéljünk vele. Álló nap lótunk-futunk, és egyszer sem köszönjük meg neki az életünket. Anélkül hozunk döntéseket, hogy útmutatást kérnénk tőle. Elutasítjuk kegyelme és irgalma elfogadását. Addig maradunk ilyenek, amíg valami rossz nem történik. Mégis Ő ezt mondja: „Boldogok, akik megőrzik útjaimat!” (Példabeszédek 8,32) Ha azt választjuk, hogy nem követjük az Úr útjait, akkor az örömtelen életet választjuk. A tavaszi szünetben ugyanez a fiatalember felkapott egy töltött fegyvert, és játszani kezdett vele. Sajnos a barátai előtt véletlenül agyon lőtte magát. Míg az ő élete tragikus módon véget ért, a balesetet végignéző fiatal fiúk örökre megváltoztak. Én is megváltoztam. Emlékszem, elmentem a temetésére, és hallottam az édesanyja szavait: „Senki nem tudta megmenteni a fiamat.” Ma azért imádkozom, hogy nekünk ne tragédiára legyen szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk: Isten adja az örömöt. Remélem, megtanuljuk keresni az arcát és bízni a szavában. Ő sokkal bővölködőbb életet kínál, ha egyszerűen megkérjük rá. Örökkévaló szeretettel szeret bennünket. Minden nap azért könyörgök, hogy az Istennel együtt élő életet válasszuk. A leckét megtanultam.

Paula Sanders Blackwell