Az elveszett tárca

„Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?” (1Mózes 18,14)

Világszéles egyházunk 60. generálkonferenciai ülése (a texasi San Antonióban) a záráshoz közeledett. Már készültek a különböző országokból és városokból érkezők hazamenni. Úgy terveztük, hogy vasárnap kora reggel indulunk el San Antonióból, hogy estére a phoenixi Arizonába érjünk, másnap folytatjuk az utunkat Kaliforniába, hogy hétfő estére haza is érkezzünk. Másokhoz hasonlóan a férjemmel, Abellel elkezdtük összecsomagolni a dolgainkat. Míg Abel bepakolt az autóba, én a tárcámat kerestem a retikülömben. Ideges lettem, mikor nem találtam. „Miért nincs a táskámban?" – csodálkoztam. – „Használtam a héten?” Nem emlékeztem rá. A gondolataim mindenfelé cikáztak. Lehet, a férjem betette az aktatáskájába. De még ott se volt. Újra megnéztem, de egyszerűen nem volt ott a tárcám. Majd beugrott, hogy kórházba kerültem. Szóltam Abelnek: „Hova tetted a pénztárcámat, mikor velem jöttél akkor éjjel a kórházba a mentővel?” „A retikülödbe tettem, és mikor lehetett, aludtam éjszaka a kórházban.” Újra megnéztem a táskámban, miközben még egyszer kerestük az ő aktatáskájában is. Mindenhol megnéztük, megint leellenőriztünk mindent, de sehol se találtuk a tárcámat. Megriadtam, mert minden benne volt: a bankkártyáim, a jogosítványom, a TB-kártyám és némi készpénz. A legrosszabb forgatókönyvek cikáztak a fejemben. Búcsút intettünk a kedves vendéglátó házaspárnak, és elindultunk San Antonióból azt remélve, hogy a valahogy előkerülő pénztárcám visszajut hozzám. Azért imádkoztam, hogy mire hazaérünk, a tárcámat addigra küldjék vissza nekem egy csomagban, mikor felvesszük a levelünket a postán. Elszontyolodtam, mikor nem volt ott a tárcám. Túl nehéz lett volna, Uram, hogy segíts megtalálni? Vagy hogy segíts valakinek, aki megtalálja, és visszaküldi nekem? Mielőtt belefogtunk volna az eltűnt személyigazolványok és bankkártyák jelentésének fárasztó feladatába, a férjem még egyszer átnézte az aktatáskáját. „Édesem, itt van!” – szólt remegő hangon. Ötször ellenőriztük az aktatáskát. Korábban két pár szem és kéz kereste alaposan, és nem talált semmit. Most az Úr válaszolt az imáinkra. Nem, nem felelt azonnal, hanem inkább a kellő időben. Az Ő idejében. Mivel semmi sem túl bonyolult az Úrnak.

Ofelia A. Pangan