Egy megkülönböztetett nő

„… amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!” (Példabeszédek 31,30)

A hölgy elegánsan lép be a szobába a legutolsó párizsi ruhában – vagy New York-iban? Nem tudnám megmondani. A hajtincsei kifogástalan omlanak le, miközben gyémántjai megvillannak a fénylő csillár alatt. Parfümje kíséri, ahogy végiglibben a termen. Biztosan ez a legdrágább illat, amit csak egy nő viselhet. És nézzétek a tökéletesen manikűrözött körmét és gondosan felvitt sminkjét. Ő tényleg kiemelkedik a teremben összegyűlt többi nő közül. Nyilvánvalóan vagyonosnak, gyönyörűnek, egyedinek mutatja be magát – aki jobb mindenkinél! „Ő arisztokrata? – kérdezi valaki. – Mert biztosan nem közülünk való.” Valaki más csendesen suttogja: „Úgy tűnik, ő biztosan egy kiváltságos hölgy.” Amikor egy kiváltságos nőre gondolunk, az milyen képeket idéz fel a fejünkben? Nem arra a nőre, aki felmosónyelet és vödröt visz. Nem arra, aki három vagy négy gyereket cibál magával. Nem arra, aki gyárban vagy gyártósoron fáradozik, esetleg a gondozóra, az ápolóra, de még az orvosra sem szükségszerűen. Irodai dolgozó, dada, tanár vagy ügyvéd lenne akkor? Nem, valószínűleg egyik sem. Kollektív tapasztalatunk alapján egy kiváltságos nő képe valószínűleg olyan lenne, aki a mi valóságunkon kívül él. Habár a társadalom gyakran átnéz a valódi kiváltságos helyzetben levő nőkön. Ők gyakran maradnak a háttérben, nem próbálják a figyelmet magukra vagy a munkájukra irányítani. Sokszor lebecsülik a mások és a közösségük tagjainak életére tett hatásukat. Sokatoknak ismerős lehet egy nagy TV-hálózat műsora, amiben nagy összegű pénzzel emelnek ki, tisztelegnek és díjaznak hősnek tartott emberek jótékonysági szervezeteit és ügyeit. A nemzeti média elismerésre jelöli őket. Mondjátok, közülünk ki ne kívánja, hogy felfedezzék és elismerjék őt? Keresztény nőkként azonban Teremtőnk, Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus áld meg és tisztelt meg bennünket. A Példabeszédek könyve 31. fejezetében megosztja az Ő kritériumait, miként értékeli a családjainkhoz, gyülekezeteinkhez és környezetünkhöz való hozzájárulásunkat. Miért ne állnánk meg pár percre, hogy újra elolvassuk ezeket a szavakat, és elmélkedjünk rajtuk, mint amik emlékeztetnek, mennyire nagyra tartottak vagyunk Isten szemében? Drága nővéreim, jegyezzétek meg, az Úr hányféleképpen lát titeket, kiváltságos hölgyeket!

Avis Mae Rodney