Miért énekel a rab madár?

„Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenként zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.” (Zsoltárok 59,17)

Két kiváló, XX. századi afroamerikai költő is, Paul Laurence Dunbar and Maya Angelou, felfedezte azt a metaforát, miért énekel a kalitkába zárt madár. Néhány érdekes mondandójukat mindenképp érdemes elolvasni. Azonban el szeretném mondani, mit tanított meg nekem az élet sötét olvasztótégelyének nehézsége arról, miért énekel a fogságban tartott madár. Először is mert az éneklés a természete. A madarat arra teremtették, hogy énekeljen, de a kalitkában döntenie kell: megadja magát a körülményeknek, vagy az életet választja. A ketrecben tartott madárka, amelyik énekel, a körülmények ellenére teszi ezt – vagy talán még inkább miattuk: a dala a halál elutasításából fakad. Másodszor a madár tudja, hogy mások számára is hallható a hangja. Nem számít, milyen sötétek a körülmények, Valaki hall minket. A szeretet szíve érzékeli a hangjegyeket. Miért ne énekelne a kismadár a kalitkában, mikor a dal azzal a forrással kapcsolja össze, aki fenntartja őt? Harmadszor mert a hang más fülekhez is eljuthat, akiknek hallaniuk kell a hangját, amint a sötétben és a sötétség ellenére is énekel. Úgy tűnik, mintha rengeteg okunk lenne, miért ne énekeljünk manapság, és napról napra egyre nő a tét. Túlzsúfolt kis bolygónkat időjárással, természeti katasztrófákkal, bűnözéssel és terrorizmussal kapcsolatos változások és kihívások rázzák meg. Az egész népesség küzd azzal, milyen választ adjon a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő embereknek. Az emberkereskedelem is a mindenkori csúcson pörög. Nemzeti politikánk egyre inkább polarizálódik, a retorika tele van vitriollal és gyűlölettel. Ennek ellenére sincs itt a csendben maradás ideje. De nem jött el az ideje a zajongó hangoknak, az érzelmi reakciók elhadarásának és a személyes vélemények sugárzásának sem. Ha felszólaltok, arra használjátok a hangotokat, hogy változást idézzetek elő, fényt vigyetek a sötétségbe, horgony legyetek a viharban hánykolódóknak és az összezavarodottaknak. Vagy őket hallgassátok, akik meg tudják tenni ezeket; dolgozzatok a problémák megértésén, hogy intelligensen és hatékonyan beszélhessetek, mikor felszólítanak titeket. Ne essetek pánikba, és ne dugjátok homokba a fejeteket. Itt az idő, hogy elinduljunk, szilárd alapra álljunk, kialakítsuk saját hiteles hangunkat. Lehet, hogy sötét van a világ kalitkájában, de még van egy elénekelendő dalom, és én azt el is fogom énekelni. Csak remélni tudom, titeket is arra ösztönözlek, hogy vagy megtaláljátok, vagy felszabadítjátok magatokban az éneketeket.

Rachel Williams-Smith