Mintha félig üres lenne a pohár

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Filippi 4,8)

Ha a pohár félig üresnek tűnik, ne feledjétek, hogy félig tele is van. Pár éve a lelkészképzőben a szobatársammal, Michaelával szokás szerint bevásárolni mentünk a boltba ennivalóért. Önfenntartó hallgatóként tudtam, hogy a pénzem elég… szűkös. Mint ilyen soha semmit nem pazaroltam el, különösen nem az élelmet. Egyik nap, ahogy nyitottuk ki a kocsi ajtaját a kincseinkkel, hirtelen leejtettem egy doboz áfonyát. Csak az én finom kékségeimet láttam mindenhol a parkolóban. Odalett a friss gyümölcsadagom! – gondoltam. Teljesen letörtem miatta. Nem engedhettem meg magamnak, hogy újat vegyek. De a szobatársam mondott valamit, ami örökre megváltoztatta az életszemléletemet: „Tricia, nézd, még mindig maradt egy teli doboz áfonyád!” Forradalmi volt számomra, amit Michaela mondott. Eldönthetem, hogy észlelem a helyzetet. Koncentrálhatok arra is, mi a baj, vagy figyelhetek a jó oldalára is. Kesereghetek az elveszett dolgon, de hálás is lehetek azért, amit megmentettünk. Nyafoghatok egy hiba miatt, vagy örülhetek egy teljesítmény felett. Én döntöm el, hogy látom a világot és a körülményeimet. Amire figyelek, az vagy segít előrelendülni, vagy fogva tart a kétségbeesésben. A közelmúltban, ahogy felépültem egy egészségügyi problémából, rám ragadt a lecke. Igen, voltak olyan pillanatok, mikor a férjemnek, Shawnnak finoman el kellett húznia a tükör elől, azt a lefagyott tekintetet látva, mikor sikertelenül próbáltam a sebeimet bekötözni, de ez a rövid emlékeztető – hogy a poharam félig tele van – mindig segített eggyel előrébb lépnem. Megtanultam: ahogy gondolkodunk, vagy ahogy egy helyzetet vagy a körülményeket látjuk, nemcsak a felépülésre gyakorol hatást, hanem magára az életre is. Milyen döntő fontosságú akkor vigyázni a gondolatainkra! Szelektálnunk kell, mit engedünk meg magunknak továbbgondolni, és céltudatosnak kell lennünk abban, hogyan gondolunk a körülményeinkre. Szóval hogy érzékeltétek eddig a helyzeteteket? Nem az a lényeg, milyen az: mert Isten nagyobb nála!

Tricia (Wynn) Payne