A figyelő Isten

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20)

Az imatársammal, Angellával épp befejeztük volna a telefonálást kedden, mikor megkérdezett, vajon Dale még mindig az iskola mellett lakik-e. Ezt nem tudtam, mert már évek óta nem láttam őt. Angella hozzátette, hogy Dale-lel közeli barátnők voltak, csakhogy szem elől vesztették egymást. Csütörtökön épp kijöttem az edzőteremből, mikor a lányom üzent, és megkért, hogy vegyek föl neki pár ruhás kosarat. Először néhány másik megbízást teljesítettem, és mindent megtaláltam, kivéve a szemöldökceruzát, ami nem volt raktáron. Ezért eldöntöttem, hogy a Walmartba megyek, ahonnan korábban kosarakat vettünk. Sikerült is. A kosarakkal a kezemben már a pénztár felé haladtam. Hirtelen eszembe jutott, hogy szemöldökceruza is kell, ezért átvágtam a kozmetikumokhoz. Ahogy a részleghez közeledtem, megláttam egy lehajoló nőt, aki az alsó polcon nézegetett valamit. Megszólítottam a hölgyet: „Mintha segítségre lenne szüksége felállni.” Abban a pillanatban felállt, szélesen rám vigyorgott, és megölelt. Dale volt az. Izgalmamban elmeséltem neki a két nappal korábbi beszélgetésünket Angellával. Rögtön elővettem a táskából a telefonomat, és felhívtam Angellát. Amikor felvette, átadtam a telefont Dale-nek. Én is hallottam Angella izgatott sikkantását a mobilból. Pár percig beszélgettek, és számot cseréltek. Én meg tisztelettel gondoltam Istenre. Eszembe jutott, hogy nem is imádkoztunk azért, hogy Angella találja meg Dale-t. Csak egy futó gondolat volt, vagy csak én hittem annak. A Biblia azt mondja, hogy az Úr nem alszik vagy nem szunyókál, és hogy Ő mindig jelen van, és kész biztosítani nekünk, amire a szívünk vágyik. A napi imaalkalmunk végén általában megkérjük Őt, „segítsen áldására lenni valakinek aznap”, és végigcsináljuk a napot anélkül, hogy tudnánk, kivel, mivel, mikor vagy hogy fog válaszolni nekünk. Aznap Angella boldog volt, hogy újra találkozott a barátnőjével, Dale-lel, és meg nagyon örültem, hogy Isten engem használt fel ehhez. Ha egyenesen a pénztárhoz megyek, nem is futok össze vele. Újra emlékeztetett arra, hogy mikor a Szentlélek meggyőz, tegyünk meg valamit, nekünk követnünk kell Őt. Az Örökkévaló arra vár, hogy megáldhasson minket.

Sharon Long